Bogár kutyus, derék kutyus a szomszédban
minket is véd, de nem ám kutyafuttában!
Át-átjár hozzánk az udvarunkba,
s onnan néz át a másik szomszédba!
Egyszer egy ilyen sétáján
szeme akad meg ott egy cicán!
-Hát te ottan, kis komám!
mordul Ő rá mogorván.
– Megkergetlek, elkaplak én azonnal!
Ám a fehér cica nagy nyugalomban
mosakodik egy fa alatt árnyékban.
De a kutyus sincs rohanásban.
S hogy ez a dolog miért nem sikerül?
Azért, mert közöttük egy drótkerítés feszül.
A cica van odaát, a kerítésen kívül,
a Bogár meg nálunk, a kerítésen belül.
Így tehát a dolog mégis rendeződött.
A cica mosakodása befejeződött.
A kutya kerítéstől morogva eljött.
Így ért véget e számukra izgalmas délelőtt.
1 hozzászólás
Aranyos vers!