Bolondos április

Néhány lángoló fát virággal hűt le a fény

tavasz képtelen hideg reggelén.

Méh ma nem döngicsél, pihenő napja van.

Szivárványt álmodik eső nélkül a fagy.

Szegények ebédjén vendég az italszag,

elveszett "világuk", szem-telen matatnak.

Kel a vödörben hipo, ful szagába,

kórterem lenne így fehéren magában.

Csend van, csak kimegyek, szennyes szél

vidáman hallatszik.., látom, hogy elmentél.

Lerúgom paplanom, kereslek, kint a nap

eltűnőn legyint, hogy felhőbe sírtalak..

Hull a könny, varázslom jó kedvét világnak

letekint Istenem, már megint Sirály vagy?