A halál torkában
………………………………
Még mindig a sarokban ülve várok,
zord börtönömben, mely maga az átok,
a falakról meg csak mállik a festék,
nem hallasz jó szót,… annyit se, hogy: „Tessék”…
… Csak vége lenne már…
Fájdalmas üvöltés töri meg a csendet,
majd egy puffanás tesz a káoszban rendet,
hisz a hallgatás is csak viszonylagos itt,
semmink sincsen csak a szerencse és a hit…
…Csak vége lenne már…
Vajon… néhány cellával odébb mi történt?!
Valaki vállalta az elmúlást önként,
nem bántott senkit csak maga akart lenni,
nyavalyás álmaiért szeretett volna tenni…
…Csak vége lenne már…
Most… valahogy hűvösebb lett megint,
fásult pillám a távolba tekint,
ahogy a halál szele újra megcsapott,
létem csak élem,… akár egy tetszhalott…
…De vajon meddig még?!
6 hozzászólás
Remélem nem sokáig -ismétlem korábbi önmagam. Meglepett a folytatás, nem számítottam rá. De nagyon jó lett! 🙂 (nem sokáig… nem sokáig…)
Köszi Boer!
Mindent!
A.
Néha nagyon sokára érkezik el a szabadulás, de elérkezik. Drukkolok Neked.
Rozália
Kedves Rozália!
Érzem, tudom. hogy elért hozzád a vers valódi tartalma… köszönök mindent!
A.
Szia!
Nincs olyan börtön, ahonnan nem lehet kiszabadulni. Csak leleményesség és idő kérdése az egész… no meg a kapcsolatoké…
Ez a versed is igen jó lett!
Gy.
Kedves Gyömbér!
Köszi szépen!
Szabadulni… Hmm lehet, majd figyeld a folytatást!
A.