I.
Ítéletre várva
……………….
Egyedül ülök, sötét börtönömbe zárva,
cellám falán strigulák sorakoznak párban,
mint ki a szabadulás percét várja,
napokat, perceket csak számlálja.
… Meddig tart még?…
Mindenből hűvös pinceszag, árad,
a távolban valaki kinyit egy zárat,
nyikorgás hallik, ahogy nyomják a kilincset,
egy másik rab vonszolja lábán a bilincset…
… Meddig tart még?
Nyílik az ajtó egy borús képű ember,
tálcát rak elém, de rám nézni nem mer,
az arcán közöny ül és a nyugalom jele,
munkája siralmas, de ő elégedett vele…
…Meddig tart még?
Az idő lassan múlik, az étel is elfogyott,
eltelt óra is csak nyugtalanságot hozott,
hiszen közeleg már az a várva várt pillanat,
mikor nyomorúságos zárkám csak emlék marad…
…Talán, már nem tart soká!
………….
14 hozzászólás
Szia!
Remélem nem soká! (A holnapi kenyérben benne lesz a reszelő! :)) )
Vicc nélkül, (mert ugye ez nem egy vicces vers), nagyon jól megszerkesztetted, és hatásos a “börtön hasonlat”…
Ismét gratulálok!
Gy.
Kedves Gyömbér!
🙂 Köszi, keresni fogom… mármint a reszelőt!
Köszönöm, az elismerést is… igyekeztem.
A.
Már biztosan nem tart soka 🙂 (Remélem)
Jó lett!
Köszi :):):)
A.
Hát nekem a halál ugrott be, scak azt a talán szócskát levenném, úyg lenen egyértelmű. De így persze meghagytad a fizikai szabadulás esélyét is, enm csak a szellemiét.
Jó ez a strigulák sorakoznak.
Lendületes a vers.
De van egy apróság amivel nem értek egyet: ha nem mer rád nézni, akkor nem hinném hogy nyugodt, úgy értem fel kell tenni a kérdést hoyg miért nem mer. Ha szégyelli magát, ha fél tőled…nem hsizem hogy nyugodt. Talán én hozzá tettem volna, hogy erőltetettet, vagy törékeny, vagy csak mintha nyugalom Lenne rajta. De szőrszálhasogatásomat nem kell elfogadni 🙂
Sanna!
Elfogadom a szőrszálhasogatást… semmi gond.
Nem hisze, hogy erőltetett a nyugalma… sokkal inkább fásult.
És nem akar változatani.
Nem akar rám nézni és a nyugalmát ezzel veszélybe sodorni. Ez így megfelel neki. Mint egy gép teszi a dolgát, és igen a maga nemében tökéletesen nyugodt!
Köszi hogy olvastál!
A.
Ja és még valami: TE nyitod a cellaajtót, belülről is lehet.
sz: Anna
Szia!
Érzem versedből a börtön nyomasztó hangulatát, de a végén megcsillan a remény, hogy nem tart soká.
Rozália
Kedves Rozália!
Köszönöm szépen, hogy itt voltál!
A.
Kedves Angelface!
Ha nem baj, no comment..Elállt a szavam, s al élegzetem…
Gratulálok!Nagy bókolások közepette!
Szeretettel,
Zs
Kedves Zsolti!
Nem baj:)
És nagyon-nagyon köszi!
A
szia Angelface!
ez nagyon hátborzongató lett!
az egy dolog, hogy szinte filmként
pereg a vers és látni a szenvedésed.
na de hogy hideg veríték szaladgál
a hátamon tőle…
kemény…
ölel
leslie
Szia leslie!
Köszi… igyekeztem.
Viszont ölel: A.
Szinte már én is fáztam, és a szabadulásomat vártam, miközben olvastam….gratulálok, nagyon joh….
Atreyou