Édesapám! hallod-e a hangom?
Most, hogy már én a tied nem hallom.
Szívem egy darabját elvitted magaddal,
Nem vigasztalsz többé nyugtató szavakkal.
Édesapám! Hol vagy, hol keresselek?
Miért nem maradtál még, hogy szerethesselek?
Elhagytál minket egyetlen éjszaka,
Nem bátorít többé akinek nincs szava.
Nézz le ránk néha majd Drága Édesapám,
Vigyázó szemeddel keresd édesanyám,
Ha az én szívem fáj, hogy fájhat az övé,
Hogy nem fonod többé karjaidat köré.
Édesapám tudod míly bánatot hagytál,
Édesanyád szíve, hogy milyen mélyen fáj,
Nem mosolyogsz többé, nem csókolod arcát,
Nincs ki enyhítené, örökös fájdalmát.
Szívedben mindig csak szeretetet hordtál
Te voltál a jó, ami csak otthon vár
Szívünkben örökké lesz helyed, ne félj,
Mert akit szeretnek az ÖRÖKKÉ ÉL!!!!!!!
9 hozzászólás
Kedves Erika!
Fogad őszinte részvétemet.
Nagyon rossz, fájdalmas, mikor elvesztjük valamelyik szülőnket.
Nagyon szép emlékezést írtál édesapádnak, látszik, hogy nagyon szeretted.
Tiszta szívemből együtt érzek veled.
Üdv: József
Kedves Era!
Megható a versedből áradó fájdalom!
Ez az élet sora!?…. Közhely!!!
Ettől nem lesz könnyebb senkinek! De talán, ha visszagondolsz tanításaira, a szeretetre, amit átadott Neked, akkor könnyeben ÉLTETED ÖRÖKKÉ KEDVES SZERETTEDET!!!
Szeretettel: Evelin
Ez egy igaz vers a szeretetről!
Boldog akit így szeretnek és aki így tud szeretni!!!
Szirom
Igaz !
Mert akit szeretnek az örökké él"
mint a rég elszállt virágillat,
ami azonnal visszatér,
ha új hajtást hoz a gyökér,
mint az égre libbenő pára,
melyből felhő-homályba
állva lesz az áldott eső,
mint a halhatatlan gondolat
amivel a Teremtő alkotja
az újra és újra születő világokat,
mint a lélek amely akkor is
szeretni képes
ha már a test nem él.
Szia!
Ma éjjel az öt évvel ezelőtt eltávozott apámról álmodtam. Meg tudom érteni az érzéseidet, és osztozom fájdalmadban.
Szeretettel: Rozália
Köszönöm nektek a kedves szavakat, együttérzéseteket és hogy olvastatok.
Igen,
"Mert akit szeretnek az ÖRÖKKÉ ÉL!!!!!!!"
Mélyen érintett, amit írtál.
Búcsú az el-nem-búcsúztathatótól, elköszönés az el-nem-köszönhetőtől…
Mintha szemrehányás is lenne az írásban… "Édesapám tudod míly bánatot hagytál,"
És az ittmaradtak fájdalma.
Fáj. Fáj… és mégis: örökké él!
T
Igen, talán egy kicsit szemrehányás is, mert nem vigyázott magára eléggé, de nem ez. Az édesanyja 88 éves, 5 gyermeke közül apukám volt a negyedik akit eltemetett, képzelheted, négy fia volt, mind elment. Ezt próbáltam meg Neki leírni, bár már (szerintem) tudja. Köszönöm, hogy olvastál. Szeretettel Era
Kedves Scherika!
Még csak most akadtam a versedre, s nem tudom megállni, hogy ennyi idő elteltével is ne reflektáljak rá.
Csodálatosan szép megemlékezés, búcsúzás ez a nagyon szeretett édesapától.
Talán aki ilyen szép és tiszta érzésekkel engedi útjára a hozzátartozót, megadatik neki a fájdalom mérséklődése.
Gyönyörű verset írtál hozzá útravlóként! Engem teljesen meghatott.
Gratulálok!
szeretettel:
Hamupipő