Most egy kicsit egyedül vagyok
Senkire nem számítok
Vágyok valakire ki csak egy jó barát
Ki megérti a vétkes gyűlölt szavát
Ki nem tör pálcát felettem
Ki nem mondja, ezt az embert megvetem
Eddig volt, most ő is elhagyott
Az élet velem most nagyon …
Én tehetek róla, nem tudja senki
Mennyire vágyok, egy megértő szóra
Most ki hallgat meg?
Kinek mondjam ha fáj az élet?
Ki mondja meg, kiben bízzak?
S ki véd meg ha félek?
Most már tudom, tényleg semmit nem érek.
Már csak lépek s, hogy merre nem tudom
Talán nem is érdekel
Csak azt kérem
Hozzád az Úr Minden áldása érjen el…
2 hozzászólás
Hát, ez tipikus példabeszéd arra, hogy valamit akkor értékelünk, amikor már nincs. Biztos nem vagy te olyan rossz, bár ugye mindenki azt kapja, amit érdemel. De ettől talán jobb ember leszel.
Üdv!
Hanga
Elmúlik az álom és már csak azt tudom álmodni, hogy valaha volt kiért ébredni.