E pillanatban találkozik a jelen s a múlt,
és mikor az élet fénye már kigyúlt,
minden mi volt, csak régi por csupán
mert, ezt megtennem már régóta muszáj.
Senkim sincs ki engem elfogad, vagy szeret,
Ez idáig e bánat a lépés megtételéhez vezetett.
Nem igaz a szó, mi elhagyja szádat,
Hamis az egész; csak múló pillanat.
Kár volt minde,n mi eddig történt,
E miatt fáj szívem, nincs kiút és nincs több fény.
Hidd el jobb lesz már így,
ha szívem többé nem feszíti a sok kín.
Vonatunk ma újra száguld,
Csak úgy suhan a táj, az ablakon bámuld.
Meg nem állunk, míg a terv sikerül,
Helyünkre csak egy virágcsokor kerül.
A végső pillanat mindig a leggyorsabb,
Az ember ezután lesz csak boldogabb.
Ne próbálj megkeresni, sem fékezni,
Soha nem fogsz tudni már utolérni.
Nem mondom, hanem írom,
De én ezt már tovább nem bírom
Végeztem hát, ennyi volt.
Magam mögött hagyom végre e kort.
Emlékeidben maradjanak e sorok,
Többet már nem szólalok meg, semmit sem mondok.
Nem értettek meg, mert náluk különb vagyok,
Ez minden, s ez volt az indok.
Nem vagyok önző, sem beképzelt,
Csak egy lány vagyok, ki boldog soha sem lehetett.
Verés, veszekedés és bánat Jó szó, szeretet helyett
Ezt kaptam csak, s velem a fájdalom végzett.
2 hozzászólás
Kedves Aphrodite! Szomorú versed elnyerte tetszésem.De túl kell lépni a hazug embereken és emelt fejjel tovább lépni. Kívánom légy boldog és találd meg az igazit.
Szeretettel Nárcisz
Kedves Aphrodite!
Tudnod kell, ismerned neved értelmét, történését is.
Tapasztalatom visszasúgja, hogy aki valakinek egyszer rosszat tett, azt ugyan úgy sújtja majd az élet. Nem vagyunk kárörvendők, legalábbis nem mindenki az, de azok a pofonok nem fognak késni, mert, amit e versedben érintettél, az ő életében nem fog csak úgy simán elmúlni. Megkapja majd a magáét.
Az életben az embert a tapasztalatok s a gyakorlatok megélése teszi bölccsé, vagy bölcsebbé s örülnék ha hinnél ebben s magadban is, tovább, tovább!!!
Szeretettel, Inda.