Fut, fut a poros úton, lelkében rettegés,
valami szörnyűt vétett, a megbánás kevés;
mezítláb poroszkál, a könnye is csorog,
öklével szemét törölgeti, lelke zokog.
Tűz a nyári nap, önti rá forró sugarát,
a parázs, poros út megőrzi apró lábnyomát,
kifullad, nem lehet egyszerre futni és sírni,
a szíve szakad meg, ezt nem lehet kibírni.
Gyötri a bűntudat, olyan nehéz a lelke,
jó szüleinek vétett – oly nagyon szerette.
Anyja ott talált rá, a forró út porában,
zokogva indult eltűnt kislánya nyomában.
Szívére ölelte, meglelte féltett kincsét,
letörte a kis szívet szorító bilincset;
Anyja karjában megnyugodva megfogadta,
amíg él, jó szüleit meg nem bántja soha!
18 hozzászólás
Drága Ida !
Tündéri és szívszorító történetet meséltél el nekünk, nem is akárhogy !
Nagyon szép lett versed !
Szeretettel gratulálok, ölelésem: Zsu
Köszönöm szépen, kedves Zsu.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
De szép vers! Azt hiszem valami hasonlót sokan megéltünk. És éppen ez benne a szép, hogy olyan általános és hétköznapi mégis érzésekkel teli. Üdv. Szilvi
Köszönöm szépen a találó szavakat, kedves Szilvi.
Üdvözöllek!
Ida
Lelkeket megindító tanmese-költemény.
Olyan érzésem volt, mintha a János vitéz egyik kimaradt részletét olvasnám, telistele fájdalommal, végül a megnyugvással.
Nagyon szép.
Hogy miket írsz nekem Andrea, "…mintha a János vitéz egyik kimaradt részlete" lenne? Nahát, ez aztán a megtiszteltetés. Még akkor is, ha egy iciripicirit túlzol.:)
Köszönöm szépen.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Szépen, meghatóan írtad meg a törtnetet, úgy hogy majdnem sírvafakdtam tőle.
Gratulálok!
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Igazán megható, hogy ennyire meghatott, de nagyon örülök, hogy tetszett.
Köszönöm szépen.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
A büntudat-ot csak a szeretet tudja kigyógyítani!
Szeretettel:sailor
Kedves sailor!
Még mennyire, hogy így van, jól megtanultam, (én voltam az a kislány, hajdanán), s nem felejtettem el a mai napig. Köszönöm soraid.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Megható egy törékeny kicsi, érzékeny lélek zokogása.
Megfájdított.
Szeretettel ölelem azt a kislányt benned: Ica
Köszönöm szépen, kedves Ica.
Azt az ölelést külön hálásan köszönöm.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Nagy bűntudat gyötörhetett, ha még ennyi év elteltével is érzed azt a gyerekkori "bűnt", ami miatt világgá szaladtál! 🙂
Aranyos a versed, bár elgondolkodtam rajta sokáig, hogy vajon mit követhettél el…
Judit
Kedves Judit!
Hosszadalmas lenne leírni, egy gyerekcsíny volt csupán, aminek a következményeivel nem számol egy öt éves gyerek. Hogy ennyi év után is elevenen él bennem, az az volt, hogy láttam, mennyire megbántottam (inkább megijesztettem) a szüleimet, s az a feltétel nélküli szeretet, amit tőlük kaptam azok után, az ébresztett rá a tudatra, már egészen kicsi koromban, hogy vigyázzak, ne bántsam meg őket, mert többet érdemelnek.
Örülök, hogy itt jártál.
Ida
Ebben a történetben az a nemesen megható, hogy még most sem tűnt el a tudatodból.
Hiába, a szívével él az ember.
Szeretettel:
Millali
Így van Millali. Valahogy belém ékelődött egy életre.
Köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel!
Ida
Kedves Ida !
A versed izzik a szüleid iránti forró gyermeki szeretettől.
Ha már nincsenek is veled, te még mindig szívedben érzed az Ő szeretetüket.
Meghatóan írtad ezt le, tele tiszta gyermeki érzésekkel.
Szeretettel olvastalak, Zsófi
Köszönöm, kedves Zsófi, elismerő szavaidat. Igazán jólestek.
Szeretettel
Ida