Ma reggel még messze voltam
láttam a karó integet,
alig várta, hogy oda érjek
mondókáját el is kezdte:
Egész éjjel az éjszaka
én csak azon gondolkodtam,
amit látogatásodnál
itt tegnap tőled hallottam.
Lehet, hogy sokan szeretnek
de lehet, hogy nem is engem,
mert sokan csak azt szeretnek
mert az ő dalukat zengem.
Nem is a karót szeretik
mert nem vertek volna fejbe,
hanem egy gödröt kiásva
úgy tettek volna oda bele.
Tegnap amikor elmentél
ide jött hozzám egy kis kutya,
alig emelte fel a lábát
jött egy nagy, és elzavarta.
A tegnapi versednek
én annyira megörültem,
hogy az álmatlan éjszakán
neked ezt ki köszörültem:
Többször vagy egy hátvakaró
és többször egy emlékkaró,
rossz időben sátorkaró
fájdalmaknál ágytakaró.
A kis beszélgetésünknek
jeges eső vetett véget,
és oly szomorúan mondta:
Elzavarja a vendéget!
Gyorsan meg ígértem neki
hogy visszahozzam a kedvét:
Holnap majd meglátogatlak!
Fejére nyomva a bögrét.
2 hozzászólás
Tóni! Hát látom szépen elbeszélgetsz ezzel a karóval! Lassan kezdem azt hinni, mintha egy valóságos ember volna!
szeretettel-panka
Kedves Panka!
Tudod muszaj az emberenk valakivel elbeszélgetni, ebben a modern korban, úgy sincs senkinek ideja a másikat meghallgatni. Úgy látszik még mindig sokan vannak, aki nem olvasták Hioszi Tátiosz idézetét:
"Élni annyi, mint szeretni. Szeretni látni és megmutatni, érezni és érzékeltetni, meghallani és meghallgatni, magasba szállni és fölröpíteni, kinyílni és felnyitni, megérteni és megértetni, együtt érezni és eggyé olvadni – és tudni, hogy a szeretet a legmagasabb rendű alkotás."
Köszönöm, hogy olvasol és
üdv Tóni