sehol szeretnék lenni senki sem
csak semmiként utazni semmiben
és seholnincs álmok sehol tüzén
sehogy megégni
sosemvolt éden sosincs magányán
sosem hitt élet avítt talányán
sosemholt átkok vélt menedékén
sehogysem élni
seholnincs képen seholse vágyak
sehonnan jöttek de megtaláltak
sosemvolt érzés sosemhitt álmok
senki nem érti
46 hozzászólás
Wow… nincsen szavam, ez nagyon erős, remek vers. Azért nem technikázom, mert itt nem kell, ez a fajta halmozás, olyan erejű (persze a szakaszzáró leütések is megrengetőek), hogy önmagában, ha csak elolvasom, mintha valaki a lámpákat kapcsolná le, vonná el a levegőt. Iszonyú ereje van a versednek, bennem a "Csak én" zárás sem hiányzott, akkora űrt csináltál. Persze, lehet, az volt a szándékod, hogy ennek az űrnek a közepébe odatedd magad, ha ez volt, ott vagy. Nagyon erős, nagyon tetszett.
aLéb
Szia aLéb! 🙂
Amit szóltál, az nálam is "wow". Nem gondoltam, hogy amit a versben kimondtam, az akadályok nélkül, gördülékenyen átmegy. 🙂
Nem éppen arról vagyok híres, hogy képes vagyok nyíltan, egyszerűen, tisztán fogalmazni. 🙂 Nagyon tetszik, amit a hatásról írtál, mert minden szándékom az volt, hogy végre érthető legyek.
Technikailag egészen biztos, hogy vannak zűrök, mert rekord gyorsasággal szaladt ki belőlem a vers.
Viszont az megnyugtat, hogy ereje nem csak belőlem árad, hanem kívülről is érezhető.
A záráson gondolkodtam, de úgy éreztem, hogy kell oda az a félmondat.
És hogy mi volt a szándékom? Hát elsősorban az, hogy kiírjam magamból, másodsorban pedig az, hogy megértse, akinek szántam. 🙂 Szerintem lesz még lámpakapcsolgatás, űr, meg én is. Hosszú idő után kezdek ráérezni az ízekre.
Nagyon örülök, hogy nagyon tetszett. Az van, hogy próbálom előkeríteni önmagam. 🙂
Köszönöm, amit szóltál. Sokat jelent. 🙂
Szeretettel: Kankalin
aLéb, köszi! 🙂 Kivettem a különálló, utolsó sort, mert valóban nincs szükség a nyomatékosításra, mivel nélküle is az űr közepében vagyok. Szerintem a mostani formában fejezi ki a vers azt, amit szerettem volna kiadni magamból. Köszönöm, hogy megértetted, és felhívtad a figyelmem önmagamra. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin! A "csak én" a kulcsa a versnek. Az magyarázza meg miről (illetve kiről!) szól. Bizonyos értelemben a "miért"-et is?:) Érdekes módon, ahogy elkezdtem olvasni, a lélekvándorlás jutott az eszembe. A lélek (?!), akinek Isten akaratából tisztulni kell, testetlenül bolyong a szférákban. A semmiben utazik, selolnincs álmok tüzén ég. Rettentő magány ez, a purgatórium iszonyú büntetése: Mindent lát, minden tudatosul benne, érezni viszont – test nélkül – nem tud. Ez az állapot gyötrő lehet a tisztulásra váró léleknek, de még gyötrőbb annak számára, aki még "testben" éli meg! Nagyon jó vers, tetszett!!! Üdvözlettel: én
Szia "én"! 🙂
Nagyon tetszik levezetésed, bár inkább ösztönből született ez a vers, nem hosszas gondolkodás után.
Van bennem rengeteg elfojtott érzés, melyeket általában szeretnék elmondani, de mindig magamban tartok belőlük valamennyit. Nem tudom miért van ez, de hozzám tartozik ez a kifejezésmód.
Aki érteni szeretne, annak bizony sokszor el kell olvasnia egy-egy versem, ráadásul ez egy folyamat, ami egyetlen költeményemmel való találkozáskor nem derül ki.
Nagyon tetszik egy kérdésed: "készen állunk-e rá".
Folyamatosan azt gondolom, hogy én ugyan igen, aztán rádöbbenek, hogy még mennyi minden kell ahhoz, hogy valóban így legyen.
Köszönöm, hogy elmondtad gondolataid, mert bennem is gondolkodást indítottak. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Gyakorlatilag meg is válaszoltad magadnak, a kérdésemet. 🙂
Úgy tűnik számodra ez lesz az út, hogy jobban megtudj nyílni, tehát a spontán pillanatoknak nagyobb teret kell adnod, mivel a megszokások könnyen rabbá teszik az embert. Bebörtönöznek és merevvé válsz. Igazából nem kell várnod semmire, mert már most készen állsz rá. Csupán az elménk képezi le a jövőt és a múltat. Mindig most van, az idő egy illúzió, melyben gondolataink bolyonganak, és elvonják a figyelmünket. Csak így tovább és ne várj semmire, mert minden benned van, mire szükséged lehet. 🙂
Szeretettel:
Kircsi
Kircsi, most jót derülök azon, hogy úgy írtál itt újabb gondolatokat, pedig még nem olvashattad a hozzád írt válaszom, mivel néhány másodperccel előbb nyomtál entert, mint én. 🙂
Mostanában szégyenletesen kevés időm van, ezért a spontán megnyilvánulások előtérbe kerülnek. Egy szonetthez ennél több idő kell. Márpedig imádok szonetteket írni.
Mást is. 🙂
Amit viszont a börtönről szóltál, az elgondolkodtat. És hogy minden bennem van? Örülök, ha írásaim kapcsán ez a véleményed rólam.
Köszönöm szépen, hogy kintről erősíted utam helyességét és egyenességét. 🙂
Szeretettel: kankalin
Szia Kankalin!
Izgalmas kis vers lett, olyan érzésem támadt az olvasása közben, mintha egy régóta cipelt hátizsákot most ledobtál volna magadról és a benne lévő nehéz köveket elénk gurítottad. Megszabadultál ezektől a terhektől, és ezt most az olvasóval is megosztod. Az intimitásnak ez is egy fontos lépcsőfoka.
Csak az igazság felismerése képes felszabadítani az embert, a kérdés mindig az, hogy készen állunk-e rá. Úgy érzem megragadtad a lényeget és a felismerésed hozta magával a megtisztulást.
Üdv:
Kircsi
Szia Kircsi! 🙂
Hátizsák elhajítva, a kövek gördülnek, méghozzá erre-arra. 🙂
Nehéz kinyílni, mert minden nyíláskor érezhető sebezhetőségünk.
És a "készenállás"? Már jó ideje érzem, hogy igen. Az igazság pedig az, hogy nem áll nyíltan mellém, ezért inkább visszahúzódok a csigaházamba.
A megtisztulás viszont zajlik, és ez független attól, hogy milyen visszacsatolást kapok.
Hogy izgalmas a vers? Már bennem is azzá vált. 🙂
Köszönöm, hogy megosztottad velem gondolataid.
Szeretettel: Kankalin
Bizony Kankalin kedves 🙂
Csakis Te !
Persze, sebezhető az ember ha megnyílik, de kockáztatni érdemes.
Tényleg izgalmas ez a vers, örülök, hogy én is úgy érzem, hogy végre nyitottabb vagy és ez nagyon jó 🙂
Szeretettel olvastalak: Zsu
Szia Zsu! 🙂
Majd apránként… 🙂
Viszont rájöttem valamire. Minél kevesebb időm van, annál nyíltabbak a verseim. Nincs annyi lehetőségem átgondolni, szupertitkossá tenni a tartalmat. :)))
Köszönöm a biztatást. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Remek ez a vers! Különösen tetszik, hogy központozás nélküli, így hagytad meg a szabad folyását az érzelmeidnek, ettől van a sodrása, amiben megmutathattad magad.
Nem vagyok jó elemző, kritikus. Vagy tetszik egy vers vagy nem, de ez a vers nagyon megfogott.
Szeretettel gratulálok: Ica
Szia oroszlán! 🙂
Örülök, hogy "megfogott" a vers.
Köszönöm, hogy elmondtad. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Aki figyel rád, aki nyomon követ, az érti igazán-talán ezek közé tartozom.
Szia ruca! 🙂
Szerintem rajtad kívül Kata az, aki egészen a kezdetektől figyelemmel kísér, követi írásaim, ezért nem is csodálkozom azon, ha érted a verset.
Köszönöm. 🙂
Kalin
Én érteni vélem szavaid, magam is átéltem más helyen és időben.
Szia Steph McCrieff! 🙂
Aki átélt hasonlót, valóban jobban érti ezeket a szavakat, érzéseket.
Köszönöm, hogy elmondtad. 🙂
Szeretettel: Kankalin
🙂 Talán mégis érti valaki – Szerintem ugyanaz az életérzés kísértett meg Téged, mint engem, amikor a "Sohaföldön Senki lánya…" kezdetűt írtam, csak te merészebb vagy, mert meg merted írni E/1-ben 🙂
Szépek a rímek, és kellemes a ritmusa – gitárra kívánkozik!!!
Szeretettel:
Kalina
Szia Kalina! 🙂
Hogy senki lánya? Ez nem mese, hanem való igaz. Hogy én meréééész??? Ádehogy! Még így is bennem maradt csomó minden, nem is kicsit. 🙂 Egyszercsak kipöckölöm a többit is. 🙂
Tudod, tényleg csak minimálisan mertem kiírni, de azt nagyon! 🙂
Örülök, ha tetszett, ha el is pengeted a lényegét, az számomra öröm.
Köszönöm neked a pozitív energiát! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kankalinkám, nem tudom, hol voltam akkor, amikor föltetted a versed, csak most találkozom vele. Tőled nagyon is elvártan, nagyon szép a vers, érdekes a sok sehol, sosem, sehogy, hasonló szavakkal, de valahol mégis nagyon jó olvasni.
Egy, amivel én (is) soha nem tudok egyetérteni, hogy mindig hiányoznak az írásjelek, mondatok. Talán azért van így, mert én mindig úgy olvasom, mintha hangosan egy ünnepen-összejövetelen el kellene mondanom. Az írásjelek pedig éppen arra hívják fel a figyelmet, hogy mit akarunk erősíteni a versben, mikor kell halkan, vagy hangosan, gyorsabban elmondani, vagy éppen kicsit megállni közben, pihenni.
De azzal is tisztában vagyok, hogy ez ma divat.
(Akik így írnak, lehetnek, sőt vannak, hogy azért nem teszik ki az írásjelet, mert nem tudják, hogy hová milyet kellene tenniük. De kérlek, nehogy azt hidd, hogy ezzel rád céloztam.)
Rendkívül érdekes, s elgondolkodtam rajta, összeadva: nagyon tetszik így is, ahogyan leírtad.
Szeretettel olvastam: Kata
Szia Kata! 🙂
Bármikor jössz, mindig szívesen látlak. 🙂
Tudom, hogy nem kedveled az írásjelek elhagyását, mégis néha óhatatlanul elcsábul az alkotó, és az olvasóra bízza a központozást. 🙂
Nekem azért is tetszik, mert több időt lehet eltölteni a gondolatok kibontásával; olyan ez, akár egy rejtvény megfejtése.
Nem csak ez a stílus divat, hanem az is, hogy újra előtérbe kerülnek a kötött formák. Jól tudod, hogy én is előnyben részesítem, ápolgatom az ősök szellemét. 🙂
Az írásjelek elhagyásának okára tett célzásod egyáltalán nem adaptáltam magamra, mert ugyebár akinek nem inge, nem veszi fel. 🙂
Sajnos ritkán sikerül ilyen stílusban írnom, pedig néhanapján ebben is szeretnék megnyilvánulni..
Örülök, hogy a hiányzó pontok-vesszőcskék ellenére is tetszett ez a vers.
Köszönöm, hogy nyomot hagytál erről. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Alkotó Barátom!
Amikor olvastam versed, először picit, kuszán hat.
Egy nagyon furcsa, ám mégis jó alkotás!
4!-re értékelem!
Számomra megdöbbentő, hogy nincsenek írásjelek, ezért nem tudom megfelelő módon hangsúlyozni sem!
Észrevehető ugyanakkor az is, mintha bizonytalanság jellemezné a művet.
Az élethez való hiányosság, nem érezve jól magad ebben, ez a kép is megjelenik.
Abszolút, kielégítetlen vágyat érzel valami iránt szerintem, amely nem teljesül(t) a számodra!
Tévedek?
Továbbá a csalódottság, hitetlenkeedés is szerepet kap a versben!
Tanácsolom, hogy optimistán nézz minden elé, elviselni az élet áradatát, amin jelenleg sodródsz, sokkal könnyebb!
Szeretettel:
Vígh Richárd
alkotó tag
Szia Richárd! 🙂
Először az „élethez való hiányosság” gondolkodtatott el. Mosolyogtam is ezen, mivel ha valamivel tisztában vagyok, az maga az élet. Mindenféle szépségét és csapkodásait testközelből ismerem.
Ez a vers nem bizonytalan, sokkal inkább egoista, amit ritkán követek el, mint ahogy az írásjelek elhagyását is csak néha, hiszen aktív követője és hűséges művelője vagyok a magyar nyelvnek.
Ha sok ilyen alkotást olvasol, akkor megtalálod azokat a részeket, amelyek hangsúlyosak.
Hogy egy versben mi jelenik meg, az nyilván az alkotó pillanatnyi lelki világának tükre.
Úgy látom, hogy nálam nem a verset, hanem az EQ-t osztályoztad. 🙂 Felül is értékelted, nem kicsit. 🙂
Nálam optimistább embert aligha találsz. A versek arra is jók, hogy szabaduljunk, akár a negatívumoktól is.
Köszönöm, hogy időt szántál a versemre. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kankalin!
Igen! Azzal nincs is gond, hangsúlyos volt!
Azt gondolom, hogy az írásjelek elhagyása, súlyos hiba, az elözőekben megfogalmazottak miatt!
Az alkotói folyamat, arról szól, hogy tudni kell: 1. megalkot 2.egy 3. MŰVET!!
Érted, hogy mit szeretnék kihozni ebből?
Igen is, fontosak a képek is!
Nem, csak pillanatnyi kedv kérdése!!
Szeretettel:
Vígh Richárd
alkotó tag
Szia Richárd! 🙂
Azt gondolom, hogy az írásjelek elhagyása tekintetében nem a megfelelő kapukat döngeted.
Nem találom súlyos hibának, hogy ebben a formában is írtam néhány verset, hiszen élveztem azt, hogy haladhatok a kor szellemével, ráadásul szabályok nélkül is alkothatok.
Az alkotói folyamat nem az írásjelekről szól. Gondolatokról, képekről, érzésekről, amiket megélünk, próbálunk átadni úgy, hogy nem mi szabjuk meg a határokat.
Az alkotás mindig a pillanatnyi kedv kérdése.
Írásaim legnagyobb része kötött formákat követ, úgyhogy nem szégyenkezek amiatt, hogy ebben a versben nem alkalmaztam írásjeleket és metrumokat. Ítélkezés előtt érdemes tájékozódni, és nem csak nálam.
Kérdésedre válaszolok: nem értem, hogy mit akarsz kihozni ebből. 🙂
Semmit nem tudsz, mert minden megnyilvánulásom igazolja, hogy a magyar nyelv elhivatott művelője vagyok.
Kíváncsivá tettél, úgyhogy várom további gondolataid, hiszen a jó pap is holtig…
Szeretettel: Kankalin
Kankalin!
Most miről beszélünk, ne haragudj?
A kor szellemisége, nem azonos azzal, hogy elhagyhatóak a szabályok.
Ha mégis, a szabályok nélküli írást hívják szabadversnek, de az is kötöttségeket követel valamilyen szinten.
Gondolatok, képek, érzések, átadása, zajlójon szerintem úgy, hogy ne legyen általános. Muszáj, hogy legyen: (Rímképlet, versszerkezet, formai kötöttség, kivétel szabadvers esetén, képek, stb….)
Ha általános egy szöveg, nem mindig szerencsés, hiszen fontos momentum az, hogy írásodból, hagyj teret az olvasó számára.
Sok verset elolvastam, és, ha figyelted, mindegyiket, érdemben értékeltem!
Ez, nem csak a te személyed iránti egyes vélemény.
Nem ítélkezem, hanem véleményt, kritikát formálok, amiből én is építkezem, ha nekem teszik.
Igen, tudok, amit tudok!
Lehet, hogy a magyar nyelv művelője vagy, ez ebből a műből, amit kiválasztottam, majd véleményeztem is, nem jött át!
Ne haragudj!
Továbbra sem változik véleményem!
Szeretettel
Vígh Richárd
alkotó
Szia Richárd! 🙂
Hogy miről beszélünk, azt én se tudom, úgyhogy fel is adom, passz.
Javaslatom az, hogy olvasd el a maradék kb. 130 írásom, akkor esetleg találsz bennük kapaszkodókat központozási és egyéb megnyilvánulásokban is. Értem ezt a rímekre, a ritmusok pontosságára, no meg a miegyebekre.
Tetszik, ahogy hozzám állsz verstanilag, ritmus terén és egyebekben. 🙂
A kor szellemisége azt jelenti, hogy manapság újabb formák is teret kapnak. A régi szabályok attól még érvényesek, ezért is küldtelek a többi versemhez.
Hagytam teret az olvasó számára. Szerintem ez a legnagyobb (bocsánatos) bűnöm.
Úgy írtam a verseket, hogy bármennyire rólam szólnak, ki tudja bogozni a lényeget az, aki hajlandó időt tölteni velük.
A kötött formák híve vagyok, csak néhány versem tér el ettől. Beletaláltál. 🙂
Olvasd el az utóbbi kettőt, akkor ízelítőt kaphatsz a nagyon-nagyon kötöttből is.
Hogy nem ment át magyar nyelvem, sajnálom.
Ha olvasgatsz, megismersz. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin
Először a versedről annyit, hogy én is híve vagyok a kötött versnek. Szeretem számolni a szótagokat. és esetenként sokat gondolkozni egy soron ami szótagszámban megfelel, mégis az a jelentése amit akartam. Ettől függetlenül néha elkalandozom a szabad vers irányába is.
Mikor elkezdtem olvasni rögtön feltűnt, hogy (szavaiddal élve) sehol nagybetű, sehol vessző, sehol pont, azonnal tudtam, hogy ez nagyon tudatos. Anélkül, hogy ott lettem volna mikor ezt írtad, tudom, hogy milyen volt a lelkiállapotod. (Semmilyen.) Egyszer ezt a verset meghallgatnám, nagy versmondó színészek előadásában. (Sinkovits Imre, Major Tamás, és még sorolhatnám.) Tudom, hogy ez már nem lehetséges, de biztos vagyok benne, hogy a különböző előadóktól, nagyon különböző érzéseket, és hangulatot kapnánk vissza, és örülnének a szabadságnak, amit engedsz ezzel a versel az előadónak és olvasónak.
Más: Nagyon nem értek egyet Richárddal, ezt az ő oldalán már ki is fejtettem. (Folytatom)
Szia János! 🙂
Örülök, hogy versemben találtál némi szabályt. 🙂
Annak szántam azt is, hogy nincsenek benne írásjelek (sehol, semmilyen…), ezen kívül a sorok szótagszámát is tudatosan alakítottam.
Bennem akkor így fogalmazódott meg, sőt, dübörgött.
Köszönöm, hogy jó véleményt alkottál róla. Valóban, az egyének másként élik meg a semmiben lebegést, ezért különbözőképpen is adnák elő.
Ezt a szabadságot hagytam meg mindenkinek, de önmagamnak is.
A folytatásban található gondolataid kötelességem törölni, a következő ablakban összefoglalom.
Köszönöm, hogy értelmezted versem lényegét. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Folytatás:
Ő olyan alkat, aki minden kritikára, azonnal tud írni önigazoló választ. Amúgy, ha a saját írásaival szemben fele annyira lenne kritikus, mint másokéval, akkor több művét ki sem tette volna közszemlére.
Máskülönben pedig "jól" csinálja. Egy-egy az oldalon méltán elismert alkotónak jól oda mondogat, így felkelti az érdeklődés saját műveivel kapcsolatban, csak arra nem gondolt, hogy utána valamivel ki kéne elégíteni, vagy esetenként el kellene kápráztatni a hozzá látogatókat. Mivel ez nem sikerül, csak az lesz a vége, hogy egyedül marad.
Elnézést a kitérőért, nem szoktam kritizálni mások oldalán a korábbi értékelőket, de úgy érezte, hogy ebben érintett vagy, igaz nem szorulsz a támogatásomra.
Üdv: FJ.
Kedves F. János!!
Engedd meg, hogy először is, kellemes napot kívánjak neked.
Nos: Érdekes, hogy arra szakítasz időt, hogy engem, mint számodra "ismeretlen" embert, látványosan lealázol, egy másik alkotótársam elött. Úgy érzem, hogyha írok valakinek, az a legszemélyesebb magánügyem. Ha végig nézed az ugynevezett "kritikákat", láthatod, hogy semmilyen sértő hangvétel nem szerepel benne, nem sért senkit, és a legnagyobb foku szeretettel van írva mindenki számára. Semmi közöd nincsen ahhoz, hogy én, a későbbiek folyamán, feltöltök-e írást, alkotást, avagy sem. A visszacsatolások azok, hogy igen, olvasnak tőlem az emberek. Az, hogy hogy állok a műveimhez, az az én dolgom, nehogy már te mondhasd meg, hogy közszemlére tehetek-e valamit, vagy sem… Mi ez?? Most dirrekt, már két napja mással sem vagy elfoglalva, mint azzal, hogy én, mit csinálok… Áskálódsz, és szó szerint bolykottálsz ellenem. Azt lesed, hogy kinek, mikor, mit írok a művéhez!!! Senior tag vagy?? (Folytatom)
Vagy szerkesztő?? Egyátalán nem…. Akkor?? Igen, amikor írok kritikát, ezt a "jólmenő" írók ia vehetik jónéven, ha látják, hogy nem sértő a szándék, részemről… Ha egyedül maradok, és nem fogják olvasni írásaimat, az én kudarcom… Azzal te, ne törődj!!! Oké?? Igen is, születhetnek tőlem jobb alkotások is! Olvass, olvass, olvass, és ne áskálódj!! Végezetül, kérlek, hogy hagyj békén engem sértő megnyílvánulásaiddal!! Ha nem tudsz úgy hozzámállni, mint egy alkotótársadhoz méltón, akkor ne látogass be hozzám, és főleg ne rombold le annak lehetőségét sem, ha esetleg valaki engem szeret, szereti a műveimet olvasni!! Rendben?
Köszönöm, hogy megérted!
Üdv:
Vígh Richárd
Kedves János és Richárd!
Az előző három hozzászólást töröltem, mert nem a versről szóltak.
Kérlek benneteket, hogy a jövőben tartózkodjatok a személyeskedő, egymást sértő hangnemtől!
Vitáitokat belső levélben rendezzétek, mert az alkotások alatt csak az azokról alkotott vélemény, illetve eszmecsere lehet!
Köszönöm a megértést!
Szeretettel: Kankalin
Kankalin!
Köszönöm szépen. Látható volt, a vitát nem én kezdtem. Maximális mértékben egyetértek veled, hogy a személyes sértések nem idevalóak. Csak védtem a személyes szabadságom, illetve a becsületem. Reagálni kellett, az engem ért támadásokra. Azt gondolom, ezek nem szakmai irányultságú kéztetések voltak Jánostól.
Szeretettel:
Vígh Richárd
alkotó tag
Kedves Richárd!
Megismétlem: az előző három hozzászólást töröltem, így a negyediket is.
Nyomatékosan kérlek, hogy tartózkodj a hasonló bejegyzésektől!
Köszönöm!
A szerkesztők nevében: Kankalin
Kankalin!
Rendben van!
Természetes, hogy a szabályok értelmében fogok eljárni.
Isten látta. hogy nem volt rossz a szándékom.
Te egy nagyon hiteles, ugyanakkor aranyos alkotó társam, szerkesztő vagy.
Kellemes estét kívánok neked.
Szeretettel:
Vígh Richárd
alkotó tag
Kedves Kankalin !
Nagyon tetszett a versed, seholnincs hiány, sehonnan sem hiányoltam semmit 🙂 ez így jó ahogy van:-)Átjött a sehol-semmi érzés…
Szeretettel olvastam.
Rita
Szia Rita! 🙂
Nem is tudom, örüljek-e annak, hogy átérezted, hiszen nem könnyű eszmefuttatás ez. Egyetlen pozitívumot hagytam a versben, egy ellentétes kötőszóval jeleztem. Így fordult pozitívvá itt minden.
Köszönöm, hogy időt szántál az olvasásra és a megértésre. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Egy újabb csúfos bizonyítéka, hogy van pótolnivalóm a nagyszerű írásaid terén.
Belekukkantottam a kapott hsz-kbe. Nem olvastam el mindet, de azt érzékeltem, hogy némi egészséges vitát gerjesztett a versed. Ami nagyon is jó dolog. De én nem vitázom, csak olvasom és megkapok tőle mindent, amit egy érzelmekkel nagyon gazdagon megírt verstől megkaphatok. Nem kellenek ide jelek, nem kell semmit sem csinálni, csak elolvasni, és képzeletben megélni e sorokat. Én így tettem.
Szeretettel
Zoli
Szia Zoli! 🙂
Valóban támadt itt némi csetepaté. :)))
Örülök, hogy elolvastad ezt a nem éppen könnyen érthető irományom, mert ez is én vagyok.
Néha jólesik kibújni a korlátok közül, bár a központozást az esetek nagy többségében szívesen alkalmazom.
Köszönöm, hogy foglalkoztál a verssel. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Kicsit irigykedem hogy nem engem talált meg a semmi hogy csak én lehessek és semmi és senki más sehogy és sehol vagyis minden én és mindenhol és mindenhogy.
Nagyon jó játék!
Szeretettel: Ildikó
Szia Ildikó! 🙂
A semmi előbb-utóbb mindenkit megtalál, de az már sokkal nehezebb, hogy ha előkerül, akkor mindenné válhasson. 🙂
Komoly játék ez, és nem csak én mondom. 🙂
Köszönöm, hogy bekapcsolódtál ebbe a szójátékba. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kankalin!
Én Ildikót irigylem,hogy megtalálta ezt a csodát…..:)………igaz ez is hatott rám……de nem bánom….:)
Gratulálok!
Edit.
Szia Edit! 🙂
Nem csoda ez, csak pár sor, írásjelek nélkül, belőlem.
Örülök, hogy tetszett neked. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia kankalin!
Most olvasom versedet, meglepően hasonlít a tartalma az enyémhez, amit egy perce tettem föl, és tegnap írtam. Az enyém is ilyen seholsincs vers. Persze belőlem az idézet hozta ki, mert az volt az elsődleges.
Tetszett a te versed, jó ez a fajta megközelítés.
Ági
Szia Ági! 🙂
Engem is elgondolkodtatott a versed, és nem csak a megközelítés miatt.
Támadtak ötleteim, amiket persze meg is kellene valósítani, de "gondolkodom, tehát vagyok" :)))
Köszönöm, hogy erősítettél ebben, mert hát ezt tetted, még ha akaratlanul, akkor is. 🙂
Szeretettel: Kankalin