Aki majd megsirat
sötét utcában
bandukoltam az éjjel
korom sötét volt
***
korom sötét volt
fagyos hideg éjszaka
's egyedül voltam
***
egyedül voltam
már mindenki elhagyott
csend és a magány
***
csend és a magány
két utolsó kísérőm
fogták a kezem
***
fogták a kezem
a csend kezében kasza
magánynál kereszt
magánynál kereszt
vércseppekkel borítva
a szülőföldem
***
a szülőföldem
olyan keservesen sírt
nem jöttél haza
4 hozzászólás
Elolvastam majd visszajöttem e szép vershez. Olyan érzéseket váltott ki belőlem amelyek között nem szeretek elidőzni. Komor és magány hangulat jellemző rá. Úgyis írhatnám mivel hatással volt rám, ezért tetszett nekem. Szépen kapcsolódnak a gondolatok is egymáshoz.
Szeretettel gratulálok:dreamer.
Kedves Dreamer!
Ez a én Haikuimnál egy, mondhatnám, tipikus jellegzetesség, mindig egy hét Haikuból álló verset írok, sokáig a Hét Haiku, de egy vers is, cím alatt, mig kb. egy éve, egyik olvasóm ötletére, haikucsokorra változtattam. Néha, mint itt is, még fokoztam egy kicsit a Haikuk egymásba kapcsolódását, nem csak a tartalom, hanem minden Haiku első sora, ugyanaz, mint az előttelévőnek az utolsó sora.
Köszönöm, hogy olvastál, és hogy megírtad, hogy miért tetszett, mert ha igen, tetszett, akkor érdemes volt írni.
Gondolom Epikurosz idézete a rám legjobban jellemző idézet:
"Sohasem törekedtem arra, hogy a tömeg előtt tetszést arassak; ami nekik tetszett, ahhoz én nem értettem. Amit pedig én tudtam, messze volt a látókörüktől."
Üdv Tóni
Kedves Tóni!
Gratulálok.
Üdvözöl Attila
Kedves Attila!
Mennél tovább élek, és mennél többször is megpróbáltam elmagyarázni, annál jobban értem milyen igaza ia van, Murakami Haruki Idézetének:
"Van a világon olyan bánat is, amit nem lehet megsiratni. Az a fajta, amit senkinek se lehet elmondani, s ha mégis, akkor sem értik meg. Ez a szomorúság megváltozhatatlan, csendben megüli a szívet, felhalmozódik, mint a hó a szélcsendes éjszakákon."
…és talán ezért is csak a szülőföldem lesz aki megsirat, mert csak ahhoz nem maradtam hű…
Köszönöm, hogy írtál és
üdv Tóni