Nem akarok én túl sokat,
Csak boldog és nyugodt napokat.
Szerelmed tavából tiszta vizet merni
Az elhasznált cseppeket újra kicserélni.
Nem akarok én túl sokat,
Csak legyőzni a kinzó gondokat
Mik arcomba vésték örök ráncaik,
S bilincsbe vertek súlyos láncaik.
Nem akarok én túl sokat
Csak ne lássam szomorú arcodat.
Hogy ne törjem kerékbe fájó lelkedet,
Hogy gyogyirral kenhessem vérző szivedet.
Nem akarok én túl sokat,
Csak lelném meg újra a vágyakat,
Mik szivedbe zárnák újra a szivemet,
S örökös szolgáddá szentelnék lelkemet.
5 hozzászólás
Szép szerelmi vallomás.
Szeretettel: Rozália
Szép érzések, csodás köntösben.
Igazán tetszett.
Üdv: József
Nekem is rettentően tetszik! Olyan kedves, megható, és tényleg gyönyörű!!! Alig találok rá szavakat, de tényleg… Csak gratulálni tudok!!!
Gyönyörű szerelmes vers, boldog lehet a hölgy akinek szól.
Gratulálok: Zagyvapart.
Szép és őszinte érzelmekkel van teli a versed,már sokadszorra olvasom,
üdvözlettel:Old Fox