Nem tudom mi lett velünk!
Hova tűnt a mosoly belőlünk?
A lelkem minden nap küzd érted
És nem akar elszakadni tőled.
Hiányzik a régi éned,
A mosolyod mi engem éltet.
A csókjaink gyönyörű tengere,
Amely igaz volt és őszinte.
Már csak szenvedsz mellettem,
Nem lelsz örömet bennem.
Én csak azt akarom boldog légy
És elengedlek, ha erre kérsz.
Hogy velem mi lesz arra sose gondolj.
Hisz lelkem majd egyszer újra él,
De azt sose feledd el,
Hogy szívem örökre a tied!
1 hozzászólás
Szép búcsú a szerelmedtől, azonban az utolsó szavaidból kitűnik, hogy fájó is. De ez természetes. Tetszik a versed, de a második szakaszod harmadik sorában az egyik szóból hiányzik egy k betű. Lehet pótolni!
Szeretettel: Kata