sikolt a csendbe ölt harmónia
elveszett hang hasítja szét
bóbiskoló falevelek álmainak tavasz-ígéretét
mellém borulnak az esti árnyak
az utca lábam alá fordul
elmaradnak a kövek
a taposott utak
a szavak…
azok az igaznak hazudott mondatok
…elhittem
akartam
hinni mertem
és elnyertem
a méltó szenvedést
kerge lobbanásokban fogyott el reményem
nőtt a kétségbeesés
mosolyok hurkolódtak szívemre
a bűnök ártatlanul-nyílt tekintetek mögé rejtőztek
már soha nem érthetem meg
már soha nem érhetem el
felkavar
meggyötör az igazság
belém fészkelte rút kétségeit
a vélt valóság
hogy tud fájni az ismeretlen
miközben a tudott megöl…
…de legalább könyörületes
4 hozzászólás
Csak a szó mesteri fonása enged ilyen szép konkluzi-vonást,ami neked sikerült
az utolsó három sorban.Az ilyenre szoktam mondani,hogy néhány sor a vers
a többi…
Szép napokat kívánok!
Szervusz Gyogyo!
Így igaz.
Gyakran érzem úgy, hogy azért írom a verset, hogy néhány szóra, mondatra rá találjak… lehet, hogy csak azt a pár szót kellene írni… attól tartok az mégsem lenn ugyan az… kell a folyamatot is látni.
Köszönöm.
Üdv: koma
Itt megtalálsz.
http://www.verselo.gportal.hu
Nagyon tetszett!:) Gratulálok:)
Szép napokat kívánok!
Szervusz Sleepwell!
de remélem nem a könyörületesség miatt… már hogy remélem nincsenek éppen rossz élményeid…
Bár a 🙂 azt mutatja, hogy nincsenek.
Köszönöm!
Üdv: koma
Itt megtalálsz.
http://www.verselo.gportal.hu