Úgy csodálkozom rád, mint a napra,
játszi bárányfelhők mögül kacsintja
mezők virágát boldogabbra
egy csokor fénnyel, csak odahajítva…
Úgy csodálkozom rád, mint tavaszra,
ha nemrég még hó borított fagyos fát,
homlokod fényeit megcsodálva
áll meg velem egy picit a világ.
Úgy csodálkozom rád, mint az éjre,
ha tengerbe merül csillagok kékje,
mosolyod nekem minden titkok vége,
s nyarak illata párolog az égre.
Csodállak, mint méh a barackvirágot,
és amiért minden mi szép áldott,
hitemre szólok, mint ki Istent látott,
veled álmodom tovább a világot.
5 hozzászólás
Kedves András!
Csak álmodd tovább…
Csodállatod meghatóan csodás!
Kedves András!Nagyon szép vers…különösen a vége tetszett!
Álmodj, de azért ébredj is, és írjál még ilyen szépségeket.
Szeretettel:Selanne
Nagyon szép tavaszi vallomás!
Kicsit szirupos-mézes,de jól szerkesztett,szép képekkel.