Darabokra hullott minden
Ami fontos volt,
Már nem maradt semmi sem,
Csak egy gyenge darabka,
Amiből letört egy láthatatlan,
De érezhető rész.
Ez a rész már elszállt,
De a következményeit itt hagyta
Ebben a gyenge darabban,
Ami nem éled soha fel,
Mert gyenge, mint egy törött virágszál,
Akit még a szél is elfújhat.
Ez a láthatatlan rész,
Egy szívből szakadt ki,
A teljes szívből egy fél szív maradt,
Ami már nem is él,
Már nem számít semmit sem.
A szívnek szavai, éneke, mozgása,
Már semmit sem ér,
Vége lett.
Örökre.
Mikor letört belőle egy rész,
Helyéről vér csöpögött ki,
Minden boldogság, remény kifolyt,
A fájdalom, szomorúság benne maradt,
És még mélyebbre folyt,
Ahol belülről égeti a szív falát.
Már nincs remény se,
A darabka nem tud visszaforrni,
A vér sem tud visszafolyni,
Ahogyan a szívem sem tud már újra igazán nevetni.
2 hozzászólás
Én a helyedben a második szakaszt elfelejteném, az első rész rövidülő sorai teljesen jól lezárják érezhető, szomorú érzésedet, de ez csak az én véleményem 🙂
Üdv!
Hanga
Szia Hanga!
Köszi a véleményedet:)