Ingóványos talajra ért lábam.
Cuppogó nyálszája nyel a mélybe le.
Kiakarok törni!Nincs hozzá az vágyam.
A remény sugarának rég megtört ereje.
A mélység kénköves pokoltornáca,
az ördög vár rám.Mond miért én ,Isten?
Megölt az álmaim droglelkű bohocca
Csal állok tehetetlen énem rágta görcsben.
Elakadt a hajóm az élet tengerén,
zátonyra futott,Akkor nyultam hozzá!
Szintetikus ördög megadta mi enyém
Drogtussal iratott gondtalan bolondá.
A légbe jártam ,mennyben,angyalok oldalán
De a kába csodák végnélküli láza
leszökött:A nyomor penész falán
csuszott én agyam vissza,otthonába.
Nyakamnál hömpölyög a szürke sártenger
Idöm csak ,mig egyet szólhatok.
A kábitószer halál!!-nincsen olyan ember,
kit le nem győz!-NE HAGGYÁTOK!!
[IG_KITOLT]
6 hozzászólás
Jajaj! helyesírás!!!
engem kifejezetten zavar a téma és a stílus összeférhetetlensége… mintha Petôfi verselne az extazyról. “Elakad a hajóm az élet tengerén” – ez meg közhely, de nagyon.
Nagyon remélem, hogy ez a vers fiktív gondolatjáték.. A verseidből ítélve nagy nagy nagy vesteség lenne, ha legyőzne.. Légy erős!!!!!
Igen ,csak fiktiv ,de volt egy nagyon jó barátom aki az életével áldozótt ezért a szenvedélyért ,lehet hogy tényleg nem költői téma ,ez egy emlék valakinek aki volt valaki az életemben,sajnos már csak volt ,köszönöm ,Linglin.
Szekelyke: a drogokról nem lehet fiktíven írni. Vagy megélted, és arról írsz, vagy nem, és arról.
Szerintem.
szerintem is
Nekem tetszik a vers.
Ami a fiktív-valóság témát illeti, nem egészen értek egyet az előtem szólókkal.
Szerintem minden csupán a költőn/írón múlik, hiszen képes átélni meg nem történt dolgokat is.
Talán létezik anamnészisz, amiről Platón is ír.
A lélek képes emlékezni olyan dolgokra is, ami nem ebben az életében történt, vagy a fantázia, ihlet képes áthidalni a közvetlen tapasztalatot, nem tudom.
Mindenesetre Tolkien sem hiszem, hogy beszélt tündérekkel, vagy a görög költők kentaurokkal, nimfákkal, istenekkel…és sorolhatnám.
Persze kicsit ez más, de akkor is…