szobánkban félhomály,
fekszünk az ágyon,
kereslek tétován.
Párnám ingovány…
Simító kezed
lágyan arcomhoz ér,
könnyű álmot hoz
rám csillámporos éj.
Ó, kérlek, mesélj!
Közel a hajnal,
már pirkad odakint,
utolsó csillag
ablakon betekint.
Fájón búcsút int…
Rebbenő pillám
alá kúszik egy árny,
de ernyedt testem
húzza vissza az ágy.
Még szunnyad a vágy…
Reggel ha eljő,
s cirógat napsugár,
kedvesem keze
is újra megtalál.
Örökre immár…
8 hozzászólás
Kedves Borostyán! Szerintem is az a leg szebb ébredés, mikor a kedves mellet ébredhetünk. Mikor az első érintéssel megtaláljuk, az első pillantásunk reá vetül. Szép vers, tetszett.
Üdv: József
Kedves József!
Valóban így van:) Köszönöm, hogy mindig olvasol, sokat jelent ez nekem:)
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán!
Nagyon szép szerelmes verset írtál!
Barátsággal Panka!
Kedves Panka!
Örülök, hogy tetszett. A címzettnek is:)
Üdv: Borostyán
Bensőséges, vágyatébresztő, gyönyörű szerelmes vers, nagyon tetszett.
Gratulálok: Zagyvapart.
Kedves Zagyvapart!
Örülök, hogy ismét olvastál, és hogy tetszett a versem:)
Üdv: Borostyán
De jó neked 🙂
Jót tesz a versednek ez a szerelmes vágy.
Hanga
Kedves Hanga!
Köszönöm:) A szerelem, a vágy, de főként a kettő együtt mindenkinek jót tesz:)
Üdv: Borostyán