Ajánlom barátomnak: S. P.-nek.
élete már rég idejét múlt
ki ő? talán nem is számít
teste a kabát, lábán alig
cipő – a felszínen hó hullt
de a lepke semmiben élve
mélyszürke szeme se rebben
világa a keze ügyében
majd higítót old a télbe
a fülkéje fohász és ima
ám némák a telefonok
és mégse mozdul, hogy ott legyen
ha majd az Isten őt hívja
(2006)
9 hozzászólás
Szinte látom lelki szememmel… és fázom, annyira hideget áraszt… a magánya.
hát ezt is nagyon jól megfogtad. gratulálok ahhoz, hogy ennyire jól lefestetted…igazán megérintő….
Kedves Éva!
Kedves cicmarek!
köszönöm a hozzászólásotokat.
meg kell jegyezzem, hogy kettõs ihlet volt.
egyfelõl a kuldus, másfelõl pedig egy vers, amit be is idéznék ide:
Sárossy Péter:
Koldus1
Fején divat-piros sapka
− kétezeröt december hat −
pokróca melegen tartja
álmát a szivárvány alatt.
Talán koccintós borától,
behűtve mínusz tíz fokon,
lelke igazoltan távol
néz a villamosablakon.
Percenként feltűnik árván,
amint mankóján állva
lerázza hó-a-subáját,
fehéren leng a szakálla.
Mondja, valakinek mondja,
s a film kockái egyikén
ködfonatként úszó szava
jégvirággá nő az idén.
Üdvözlégy!
Ügyes, kimunkált vers. Én vártam volna még egy rímpárt a harmadik versszak középső két sorába, s piszkálja is a csőrömet, hogy nincsenek ott. Talán szándékos volt, hogy kimaradt? Persze ez csak az én szőrös-szivűségem számlájára írható kötekedés. Amúgy a viccet félretéve, Te tényleg tehetséges versíró vagy. Látszik, hogy tanultad a versírást.
Üdvözlettel: Daróczi Tamás
a fülkéje fohász és ima
ám a telefonok csendben
és mégse mozdul, hogy ott legyen
ha majd az Isten őt hívja
így jobb?
köszönöm véleményedet
ja!
és nem tanultam a versírást 🙂
Nem is ismertem ezt a versed… Örülök, hogy rátaláltam. Most sem csalódtam.
Elolvastam és tetszett is, még a hó is megjelent, érdekes, talán télen érzékenyebb a szemünk erre a látványra.
Üdv! Hanga
Tetszik a versed, Egy másik S.P. jutott eszembe és két ismerős. Örülök, hogy olvastam.
Üdv: Ági