Erdély, és vele az erdélyi székely,
Kolozsvár kincses város volt akkor
Erdély szíve és egy híres erdélyi székhely.
Ma sem attól függ, hogy te hova tartozol
és magadat azért hiába is töröd,
azt csak akkor érzed meg igazán
ha egy Himnusznál libabőrös lesz a bőröd.
Két himnusz van ma ezen a széles világon
ha hallom a szívem is megremeg,
ez a magyar és a székely Himnusz
de sajnos, egyik sem volt soha a sajátod neked.
Magyarnak születtél, és mindig úgy is éltél
egy igazi magyar te sohasem lehettél,
a sorsoddal fizettél, egy hazátlan voltál
egy olyan bűnért, amit soha el sem követtél.
A nagy Trianoni kastély, meg pecsételt téged
égést a lelkedben ma is nagyon érzed,
esténként néha, a fájdalom még éget
itt magyarnak néznek, és ez ma minden büszkeséged.
7 hozzászólás
Kedves Tóni!
Ez is egy komoly seb.Az élet rengeteg sebet okoz.Szerencse, hogy vannak sedativumok.
Az utolsó sorod megnyugtató.Legalább a büszkeség marad.
Üdv:Ági
Kedves Ági!
Több mint harminc évig írtam a munkahelyemen minden nap a: Mai nap mondása, cím alatt, egy idézetet, vagy egy mondást. Az utolsó munkanapon a következőt írtam
"Egy szép napon neked mindenből eleged lehet,
de egy szép napon mindenkinek,
belőled is elege lehet."
Azt hiszem eljött az ideje, hogy ide is ezt írjam.
Mindem jót, és
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Épp minap olvastam egy erdélyi magyar költő versét, aki arról ír, hogy mindennek ellenére magyarnak lenni jó. A sebek valóban csak hegesednek, és örökre megmaradnak. De együtt kell velük élnünk… időnként viszketnek, és vakargatjuk. Aki így tud érezni, mint Te, és beleborzong (mint én is) mindkét himnusz hallatán egy semmihez sem fogható érzésbe, az igazi magyar. Te is az Vagy! Köszönöm, hogy olvashatlak, és remélem még sokáig megtehetem!
Szeretettel ölellek! pipacs :)))
És még valami, ezt a verset sokaknak el kell olvania! 🙂
Kedves Pipacs!
…csak kellene, kedves Pipacs, csak kellene…
üdv Tóni
Tónikám!
Javaslom, kérd a hatóságoknál a magyar állampolgárságot. Ez most már lehetséges.
Szeretettel üdvözöl Attila
ves Attila!
Sokat gondolkodtam már rajta, de lehet, hogy valamennyi keményfejűség összekeveredett a sértődöttséggel, és ez a keverék ellene van annak, hogy könyörögjek azért, ami születésemtöl, 1942-töl 1945-ig a tulajdonom volt. Én csak visszakértem, azt amit elvettek. Nem adták. Akkor drága pénzen megvettem a svájci állampolgárságot, és ha most meg is adnák a magyart, jobb, vagy értékessebb ember, mint most, akkor sem lennék. És ki tudja, meddig is tartana, meg e érném, vagy csak a temetésem után érne ide. Őszintén megmondva, ma már nem is annyira érdekel, mert akik eddig sértegettek a nem igazi magyarságomért, közüllük egy sem látta a papirjaimat, de ha látták is volna, a véleményük nem a papiron irottakon alapult, és alapul, hanam az ő emberi, vagy embertelen tulajdonságaikon.
Köszönöm, jó tanácsodat, és
üdv Tóni