Már adventben jártunk
és közeledtek az ünnepek,
sokat gondolkodtam rajta,
mit is adhatnék Neked?
Adni akartam valamit,
adni, nagyon-nagyon,
amiről tudhatod, hogy én adom,
mert csak én adhatom…
Sorra jártam a várost,
a túlzsúfolt áruházakat,
napokon át, heteken át
kutattam az ajándékodat.
De hiába jártam annyit
és kerestem számos helyen
– tucatnyi áruházban –
nem leltem rá, egyikben sem.
Mert nem pénzért (vagy hitelért)
kínálják azt áruházi polcok,
csak szíved súghatja meg,
mi az, ami igazán fontos…
Aztán egy napon – mikor
már feladtam a reményt,
írni kezdtem és papírra vetettem
ezt a költeményt.
Nem egy nagy vers,
de mégis belőlem született,
és talán elmosolyodsz majd,
ha elolvasod művemet,
amelynek rímei beszélnek
majd Hozzád helyettem
és mondják el,
hogy fontos vagy nekem.
2006. december 18.
4 hozzászólás
Ez nagyon szép. Valóban a szeretet, és pár kedves szó nagyobb ajándék, mint bármi más.
Kellemes Ünnepeket neked!
Szép ajándék verset írtál, tetszett. Egyetértek Mishuval, ez a vers személyre szóló szép ajándék. Kellemes ünnepeket!
……:):):)ez nagyon kedves lett..éa legfontosabbat hangsúlyoztad ki:):) a SZERETETET!!!!!…szépek a rímek is…remélem ,tetszést aratott otthon!!!!!…szia doratea
Kedves Mishu, Imre és Doratea!
Köszönöm, hogy itt jártatok és örülök, hogy tetszett a versem. A vers írásakor nem egy konkrét személyre gondoltam, hanem arra a pár emberre, aki hozzám a legközelebb áll, a családomra.
Köszönöm a karácsonyi jókívánságokat! Az ünnepek között nem tudtam gépközelbe jönni, így utólag kívánok nektek boldog, békés és alkotásokban gazdag új esztendőt!
Üdvözlettel: Ditta