Hogy valami élet-meleget is érezzek
frissen sült kenyeret vásárolok, ha lehet,
és ahhoz szorítom didergő arcomat
elárulom legszomorúbb titkom:
hogy érezhessek valami élet-meleget
frissen sült kenyeret vásárolok, ha lehet
és didergő arcom hozzá-szorítom
nyájad van: irigyellek, pásztor
4 hozzászólás
Ilyen rövid versben kétszer ismételni kicsit sok.
És a befejezés hogy passzol hozzá?
Kata
Hú, de feladtad a leckét nekem ezzel. 🙂
Szóval, csak mostanában kezdtem újra foglalkozni ilyesmivel, tehát erősen műveletlen vagyok még a témában -sajnos-
A vallási szimbolizmus, az meg van még.
A hideg-meleg magány-nem magány is meg van még.
Aztán ez a szójáték, itt lehet, hogy még ülepednie kell bennem… Van valami homályos értem, de még nagyon homályos.
"irigyellek, pásztor" – ez az irigyellek szó, nagyon érdekes ebben az erősen vallásos környezetben… talán ez lesz az, a vallás nélküli érzelmekkel töltött ember küzdene vissza a vallási létbe?
Jaj, én még ezen gondolkozom egy kicsit, aztán szólok, ha valamire jutottam (ha el nem felejtem 😀 )
Egy biztos, hogy most aztán jó sokat olvastam utána a vallási szimbólumoknak. 🙂
Hogy miért írtam külön mindig azt, hogy megvan, az nincs meg. Bocs, el voltam gondolkozva (még direkt szedtem külön utólag, de nem tudom már minek 😀 )
Ez nem is ismétlődés, ez chiazmus! 🙂