I.
Állni egyenes törzzsel,
kezestől gyökerezve
a tehetetlenségben.
II.
Jelen lenni,
platánok vaskos nyugalmával
a hámló időben.
III.
Egy elhagyott gyűjtőlencse fókuszában
felgyullad és elvérzik a táj.
*
A sorvadt ágakon szürke surrogás,
a hamvadt fészkeken üszkös csönd lebeg.
IV.
Egy fenyő hanyatlása
évezredek változó
idegenségében.
*
Évezredes változatlanság
egy fenyő leheletében.
V.
Szüntelen jelenlét,
gyantaillat,
szélcsend.