Egy talpalatnyi hölgy,
domborulat-völgy,
csintalan-csók-csakra,
fent is, lent is ajka,
ha hajlandó a hajlam,
ne fogd vissza halljam,
ha bizsereg- ha zsibbad,
ha kiver a víz-izzad,
őrültté tesz-álom,
kihordalak lábon,
tebeléd betegszem,
az éggel vetekszem,
pokolba utazom,
sejtelmes utakon,
jobbra-balra árok,
minden percet várok,
kertedet öntözöm,
s beléd költözöm,
ki elvágott ketté,
most segítsen eggyé,
mert ez az élet rendje,
keveredni egybe!
Nem de?