Homokos talajban süpped a kíváncsi élet,
Éteri magasságban messze szállsz, nem is féled.
Nagyot lehet zuhanni, a magas fellegekből,
Összetörve erőt nyerni, a nap melegéből.
Fetrengeni távol a lelketlen vak világtól,
élhetetlen természettől menekülni a mától.
Támasz nélkül állni a cibáló vad szélben,
kimerülten tapogatódzni a mély sötétben.
6 hozzászólás
Bizony, ez úgy van, ahogy leírtad szép költői szavakkal, kedves Edit, lehet nagyot lezuhanni, amit nem várunk és valami- valakitől menekülni…
Utolsó két sorod mintha nekem írtad volna, mert ez előtt egy negyed órával én is támasz nélkül álltam a cibáló vad szélben – igaz, csak benn a lakásban, mert nyitva volt minden a forróság miatt és azt se tudtam, hova szaladjak előbb, hogy ne vigye ki a szél a lakásból, amit lesepert…
Ne neheztelj, hogy ezt versed után írtam, mert az tetszett, olyan természetes, mint az életünk.
Szeretettel olvastam: Kata
Kedves Kata!
Cseppet sem neheztelek jót nevettem rajta, mármint vizualis vagyok,és láttam ahogy rohangálsz 🙂
Tudod milyenek a gondolatok, hangulat, aztán jönnek, befordulsz vagy nem, hagyod magad sodorni vagy ellenállsz,lenet nemis te vagy hanem a környezeted erős rezgêseiből merítessz,mert megéri tett valami oly erősen, hogy bugyog a fejed…..:) az enyém szokott, bugyog-bugyog aztán kibugyog rá a papírra ..:) utàna jobb…:) tökéletesen vagyok…….csak a derekam hasogat kicsit..:)
Kőszőnőm, hogy olvastál!
Gyere máskor is!
Szeretettel Edit
Jav nem is
megérintett
köszönöm…………:)
Kedves Edit!
Nagyon jól leírtad az ´egyeduliséget!
"Fetrengeni távol a lelketlen vak világtól,
élhetetlen természettől menekülni a mától.
Támasz nélkül állni a cibáló vad szélben,
kimerülten tapogatódzni a mély sötétben."
Gratulálok:sailor
Köszönöm Salior, hogy megtiszteltél véleményeddel.
Szeretettel:Edit
Kedves Editke! Természeti képekkel átszőve, nyomós költői képeid jól érzékeltetik a mondanivalót. Vajon " a lelketlen vak világtól" nem jobb távol élni? – még egyedül is! teszem fel magamnak a kérdést! Na erről az elmélkedésről lehetne beszélgetni. Örömmel olvastam. Éva