Égeti ingét a Nap, a vézna testet,
képtelen megérteni, mért éhezik.
Nincs tudat, az éber ösztön keres
kutat, de végül befordul a falnak
védekezőn, mert ma élni akar,
a szelet kenyér nem holnap kell.
Félelem félve morzsát szedeget,
üvölt, hogy a koldus meglopott,
a kezében selyemcukor szorong,
mert mindig csak arról álmodott,
majd vásárol magának jobb napot.
Ó veszett a gondolat, szól a harag.
Tudni a gyermeknek mi dolga van,
ha éhes gyomrán csomó remeg,
ha álmaiban pöttyös labda pattan,
az üres fazékban zománc pereg.
16 hozzászólás
Kedves Oroszlan, megrazo temaju a versed, amiröl mindenkepp erdekes/erdemes olvasni, de szerintem egy-ket helyen erdemes lenne rajta javitani.
" mért éhezik." – mIert ehezik, az i lemaradt.
"ösztön keres
kutat" – ez azert erdekes, mert nem jön at, hogy a "kutat" azt a fönevre erted, "kút"-ra, vagy pedig keres, kutat (ige).? Egy vesszövel a keres utan segithetsz az olvasonak, ha a kutat igenekent hasznalod, mert akkor felsorolasrol van szo. Kötöjel is lehet "keres-kutat".
"Félelem félve morzsát szedeget," -a" felelem felve" valahogy egy felesleges ismetles, nem tudom mit akartal itt megerösiteni ezzel a duplazassal.
Az utolso negy sor viszont nagyon tetszett. Viszel bele egyfajta jatekossagot (pöttyös labda pattan), de ettöl csak meg megrazobb lesz az elmeny. Ehhez mindenkepp gratulalok. Nincs rendes ekezetem, ne haragudj meg erte,
H.
Kedves Júlia! H.
Köszönöm az értékes és részletes megjegyzését a versem alatt. Néhol megadtad a választ.
Inkább h.íráai hiba a kötőjel v. vessző. Nem találom feleslegesnek a duplázást.
Üdvözlettel
Ica
Kedves Ica!
Semmi baja ennek a versnek, szerintem. A keres után kell csak egy vessző vagy kötőjel. A mért is maradhat, hisz ahol éhségről van szó, nem lényeges az irodalminak kinevezett nyelv. J.A. is rosszul használja az eszek ikes igét: "harmadnapja nem eszek…" A köznyelvben gyakran mondjuk a miért helyett a mért-et. Az ösztön keres-kutat meg remek szókép. a félelem félve pedig egy egyedi figura etymologica.
Szeretettel: Kati
Köszönöm szépen Kati.
Szeretettel
Ica
Drága Ica!
Nagyon megható vers, sajnos a téma valós is. Nincs szomorúbb dolog, mint éhező gyermeket látni, sőt felnőttet is, pedig van, sajnos. Nagyon érzékletesen megírt szépséges, szomorú vers.
Szeretettel,
Ida
Valóban nagyon szomorú, hogy még mindig vannak éhező gyermekek.
Szeretettel ölellek
Ica
Kedves Ica! Az embernek a gyomra remeg e képek "láttán" – melyeket értő szavakkal elénk tártál!. Döbbenetes! Szeretettel: én
Köszönöm soraidat kedves Laci!
Szeretettel üdvözöllek
Ica
Kedves Ica!
Voltunk mi is nagyon szegények, de éheznem még soha nem kellett. Nem is tudom hogy lehet kibírni.
Az éhező gyereket /felnőttet/ sajnáljuk, de nem sokat tudunk tenni értük, mert legtöbbször a környezet olyan, hogy a segítség is csak átmeneti.
Judit
Kedves Judit!
Sajnos a háború alatt mindig éhes voltam, mint kis gyerek akkor nem értettem miért.
Együttérző vagyok minden éhezővel, (mert vannak)
Szeretettel
Ica
Szia Ica!
Kicsit nem leszek szalonképes, csak szokásom szerint. (Sem.)
Szóval, „kiszabottul” ütött a versed. Eszembe juttattál annyi mindent!
Nógrád megyei ismerősöm mesélte: cigánygyerekeket hoztak ki erdőből, talpuk füstös volt a tűztől; szüleik rakták, ott melegedtek, meg bújtak kutyához, vágyták a meleget. Van némi tapasztalatom, dolgoztam önkormányzatnál, gyerekotthon vezetője mesélte: anya, meg nagyi hozták be a kicsiket. Mert nem volt más opció. Gyerekek nyüszítettek, mint apró állatkák. Nincs jó kedvem ezért!
szeretettel, tisztelettel Neked:
túlparti
Valóban felháborító kedves túlparti, hogy még ma is erről kell beszélni, írni, sőt kell!
Szó nélkül nem szabad hagyni, amíg csak egyetlen egy éhes száj van a földön.
Én sem jó kedvemből írtam a verset.
Szeretettel üdvözöllek
Ica
Szia!
Nagyon megérintett ez a versed. Milyen jó lenne azt írni, hogy igen, ez volt régen- de sajnos most is aktuális. üdv hundido
Örülök és egyben köszönöm kedves hundido, hogy itt hagytad a véleményedet.
Szeretettel: Ica
Szia oroszlán!
Ezt nagyon eltaláltad. Minden újabb olvasás után fájdalmasabb belegondolni.
Megelevenednek a képeid, úgy is mondhatom, hogy sajnos, de ezt nem a versre, hanem a sorsképre értem. Szemléletesen mutattad be. Az ellentétek hasítanak.
Ütős a tartalom, letaglózza az embert.
Mélyen megérintett.
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Nagyon elszomorít engem is, de sajnos létező probléma, ami lassan világméreteket ölt. A gyerekek éhezése különösen megrázó. Szót kell emelni érte, mert szerintem lehetne tenni ellene, csak aki tudna, nem törődik a jelenséggel.
Köszönöm, hogy együtt érzel a versemmel.
Szeretettel: Ica