Itt vannak a nyári estek,
mikor hevültek a testek,
zárt pórusok tágra nyílnak,
kitárt ajkak vágyra hívnak.
Nincs az ember akkor fából,
megszállja a vágy, a mámor,
kitikkad sok rózsás ajak,
elfogynak a mézes szavak.
Ural minket a szerelem,
bőrünk borzong mezítelen,
szorosan átölel karunk,
míg egymásba átolvadunk.
A nyár készül hosszú útra,
nem emlékszik majd a múltra,
ha visszatér, nem mereng el,
új az élmény este-reggel.
Ámde addig megidézzük,
minden nyári szenvedélyünk,
kályha mellet, s az ősz ölén,
buják vagyunk, mint zöld növény.
Összegabalyodunk ketten,
mint indák a rengetegben,
fülledt sóhaj minden imánk,
így talál a nyár majd miránk.
Eljönnek a nyári estek,
mikor hevültek a testek,
zárt pórusok tágra nyílnak,
kitárt ajkak vágyra hívnak…
6 hozzászólás
Kedves Alberth
Nagyon szép összjátszás a természet és
szerelem közt!
Gratulálöok:sailro
Szép napot!
Végül is a szerelem is egy természetes dolog. Sőt,..
Köszönöm a gratuációt!
Üdvözlettel: alberth
Kedves alberth!
Gyönyörű vers😊
Keringőzik a szerelem a természet ölén 😊
Szeretettel: Alkonyi
Köszönöm az értékelést, kedves Alkonyi
A szerelem a természet ölén tud igazán kiteljesedni. Nem tudom, az űrben működik -e?
Szeretettel: alberth
Gyönyörű vers.
Nagyon tetszett.
Zsuzsa
Köszönöm szépen, kedves Zsuzsa!
Ödv.: alberth