Szerelem szorítja szívem.
Érzem amint lüktet, dobol,
Lávaként kínt köp magából.
Szerelem simítja szívem.
Lágy pilleként, árvalányhaj
Suhogásával bizserget
Mosolyt varázsolva számra.
Szerelem jajong szívemben.
Harsogó kínban sikítja:
Ölelj! Csókolj! Szeress kínban!
Szerelem öleli szívem.
Féltő kéz simításában
Elveszik boldog önfeledten
Szemembe könnyet csalva.
Szerelem kínozza szívem.
Kínvallató szorításban
Vergődik végső halálra.
Szerelem járja át a szívem.
A boldogság melengeti,
Mert szeretsz szerelemmel.
És megöli a vágyó kín.
3 hozzászólás
Nem rossz a szerkezet 3-4 sor, és hogy kétoldalról közelíted meg a szerelmet. Talán egy kis fokozást vihettél volna bele, mert így az érzelmek hol ide, hol oda csapnak, és nem igazán tudtam eldönteni, vajon mikor fejeződik be a vers.
Szuper. Nagyon örülök a kritikádnak. Azt hiszem kicsit átírom. Meglátjuk mi sül ki belőle. 🙂
Hát igen! Valóban szép a szerkezet, az ellentétpár, egészen az utólsó mondatig-a szerelem fájdalmára, ugyanannak a szerelemnek boldogságával kellene válaszolni.