Vágyaim forrása
ered minden versben,
és átsuhan lelkem
rejtett áramában,
vén vergődő szívem,
szólamra feszítem,
kopott hegedű húr
szakad bánatában.
Még múlás fölé emelnek
a pillekönnyű álmok,
bennem rejlik
összes boldog elődöm
titka, amire vágyott.
Istenfényben enyésző árnyék
télbe forduló életem,
dideregve megváltót vár még
egy kopott lépcsőház szegleten.
5 hozzászólás
Kedves Santiago!
Megfogott a cím!
Csoda szép hasonlat:
“kopott hegedű húr
szakad bánatában”
Gratulálok:sailor
Szép napot!
Kedves sailor! Köszönöm! Kellemes húsvétot kívánok!
Kedves Santiago!
Van egy olyan mondás, mi szerint, ha meg akarunk valakit ismerni, akkor üljük be a kocsijába. Ha vezetés közben agresszív, közönséges, durva, akkor ilyen máskor is, legfeljebb igyekszik leplezni. Aki pedig ír, azt az alkotása alapján lehet megismerni, mert ebben benne van ő, a vágya, az érzései, a gondolkodásmódja, az érzelemvilága, és még sorolhatnám.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita! Köszönöm a gondolataidat a verssel kapcsolatban!
Kedves santiago!
Nagyon kifejező a versed. A hiány érzéséből fakadó vágyakozás, szenvedések (ihletet adó) okozója. A második versszakban már jelen van a szeretetből fakadó vágyakozás. Szomorú a versed… mégis felemelő. A megváltó(d) te magad vagy.
Szépek a hasonlataid. Élmény volt ezt a verset olvasni.
Szeretettel: Vox