Elmentél hát.S hogy menj, én kértelek,
Az ösvény homok bársonyán kisértem léptedet,
Amig a fű közt elnyelt a magány.
De néztél-e bár egyszer is vissza rám!?
Mentél,és én intettem volna érted,
De mit inthet egy árny a messzeségnek?
Akartam:menj.Akartam,hogy maradj.
Az első óhaj ért el hamarabb,
Nem nyűgözött a néma második.
Miért?S miért maradtál volna itt?
8 hozzászólás
Szerintem nagyon jól felépített vers, szépek a rímek, érdekesek a költői kérdések. Tetszik!
Üdv, Poppy
U.i.: Ja, és boldog szülinapot!
Köszönöm nektek és neked,kedves Poppy.
Tényleg szép, és talán mindenkinek ismerős érzések. Szépen komponált, belső ritmussal. Tetszett. Üdv Scherika
Jól megírt vers, tetszik.
Szeretettel: Rozália
Nagyon szép, tetszett.
Üdv: József
Nagyon szép vers, remek rímekkel.
Gratulálok: Colhicum
Kedves Székelyke!
Szép-szomorú versedhez gratulálok:)
Üdv: Borostyán
Olyan simán, oly szépen "átjött hozzám" az a mélabús zenei sóhajtás, hogy felesleges is beszélni róla. Gratulálok! Üdv:ruca