szívükből apró darabkák kiválnak.
Morzsolódik szilárdságuk, lággyá.
Omladoznak a növények lágyszárú lábán,
tengernyi fényben fürödve.
Nincs szükség falakra, csak élő szövetre.
Élő szövet
szívükből apró darabkák kiválnak.
Morzsolódik szilárdságuk, lággyá.
Omladoznak a növények lágyszárú lábán,
tengernyi fényben fürödve.
Nincs szükség falakra, csak élő szövetre.
4 hozzászólás
Szia Andi!
Ezen, még gondolkodnom kell!
Kösz!
Ez benne a szép!
Szeretettel:
Ildikó
–
Az tuti, én sem vagyok híve a látszatra halott anyagnak, így a falaknak sem.
De azt tudom, kellennek akadályok, amelyeket legyőzhetünk, élő erővel, szeretettel, fénnyel.
Na, most meg van a versed!:-)
Remek kedves Andi…az élet dicsérete!
Szeretettel gratulálok: Ica
Szia, Andi!
Igen, az ember építi a falakat, falra falat emel, a természet pedig igyekszik lerontani azokat, hol gyorsan, hol láthatatlan lassúsággal. Végül a természet fog győzni, s nem lesznek falak, csak omladékok és élő szövet.
Üdv: Laca 🙂
Ki szereti a falakat? Ki szereti a korlátokat? Az élő szövet biztosan nem.