Ma már csak emlék,
egy sárguló falevél,
egy elkésett köszöntés,
fejfára telepedő moha vagy.
Semmi más.
Hittem, tudtam, hogy egyszer
kimondhatom bátran:
már bánom, hogy megismertelek!
Azt hiszed hazudnék? Miattad?
Rég elmúltak azok az idők.
De hiszem, hogy az élet mindent visszaad!
Ugyanúgy, pontosan ugyanúgy,
ahogy te adtál, elvettél, feláldoztál és
eltapostál mindent és mindenkit,
aki utadban állt. Engem is.
Nem változol. Most már nem tudsz.
Amivé lettél, már az ördögé.
De ne bánd! Légy büszke, hisz'
végre megtaláltad önmagad!
4 hozzászólás
Ne bánd, hogy megismered. Ő nem ilyenné lett, hanem, valószínűleg már ilyen is volt, csak………..szóval, megismerted.
kedves szusi,
talán igazad van… szokták volt mondani, hogy az ember alapvetően nem változik…
köszönöm!
szeretettel, Jodie
Kedves Jodie!
Sose bánd! Minden egyes ember, akivel életed folyamán megismerkedsz, még ha negatív is, formál téged, változtat. Kapcsolataink által vagyunk azok, akik vagyunk.
Alkotói munkásságodat pedig még mindig imádom.
Üdv
Kedves Mishu!
Egyetértek Veled. Az egyetlen ami nem mindegy, hogy egyesek milyen irányba változtatnak…
Köszönöm, hogy mindig jössz, és köszönöm a bókot is, nem is sejted milyen jól esik!
Szeretettel, Jodie