1.
Lépteim zajától szenvedtek az avar alvói,
s mikor felértem a hegyre, bosszújuk lesújtott.
Minden káprázatom, kincsem lett oda,
de cserébe élek, s éltetek, én…
2.
"Ki kard által…"
Minden oly' tiszta most,
Hallgat a fülem,
hallgat a szám.
3.
S tűnőben a csillagok,
ahogy fekszem a téli fűben,
fohászkodva egy jó fához,
ki eltakarja reggel a napot.
3 hozzászólás
Szép. Melankolikus a hangulata. Jó olvasgatni, elidőzni rajta. Remélem, nem fogsz kardot:)
Nekem is nagyon tetszettek,megkapó a kis verseid hangulata:)
Pillanatképek… Ezek itt olyanok, mintha csendélet képekhez írnál verset. Az ilyesmi engem annyira nem fog meg, de ez inkább ízlés kérdése, nem a vers minőségéé. A maga kategóriájában jó. Csak így tovább!