Megint a szürke tél terült a tájra,
fák jajongnak, és a földre köd szitál;
sötét időnk a lelked úgy kitárja,
hogy lázad oltanám, míg tüdőm zihál.
Ne félj, az arcod íriszembe zártan
gyönyör, gyötört a ritka kép varázsa,
szemed megégetett de mégse láttam,
csak úgy idéztem versbe írt parázsra,
és mesémbe mártom álmod szép szavát,
bolyongva bódulok beléd az úton,
űz a holnap és a múltba száz karát,
aranyba hull a tél is, félve súgom…
csak Te vagy s az évek óta rótt körök,
dalom kihajt, mert a szólam így örök.
A kép forrása: Pinterest (rózsakvarc)
38 hozzászólás
Kedves Kankalin!
A címe, igaz, Elveszett szonett, precízen megkomponált versed mégis reménykedéssel zárul: "…dalom kihajt, mert a szólam így örök.
Nagyon szép az egész!
Szeretettel: Kata
Szia Kata! 🙂
Örülök, hogy nem tartod annyira elveszettnek, mint ahogy én elvesztem benne valahol. 🙂
Továbbra is kedvelem a szonetteket, igazi kikapcsolódás foglalkozni velük.
Köszönöm szépen, hogy itt voltál. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Megesküdtem volna, hogy írtam hozzá, és még azt is, hogy jövök még…
Remek szonett, Kankalin. Fegyelmezett, szépen, nagyon finoman gördül, és nagyon telített érzésekkel, a képeid megemelik, kiteljesítik. Nagyon sokat mesélsz el ebben a szonettben, a sorok között is, és ettől bennem rendkívül mélyen szólal meg a versed. A zárás remek, a két sor tömörségében nagyon erős önvonatkoztatást érzek, szélesre nyitsz benne. Nagy örömmel olvastalak.
aLéb
Szia aLéb! 🙂
Emlékezeted nem csal, valóban írtál, csak nem itt, hanem az egyik versed alatt. Annak is nagyon örültem, de amit most találtam, az különlegesebb.
Átfutott rajtam, hogy hányszor próbáltam már hasonló gondolatokat közvetíteni, de valahogy mindig elvesztem a sorok között, nem volt ennyire nyilvánvaló a mondanivaló, mert nem volt bátorságom felvállalni önmagam. Legtöbbször azért lett így, mert elbújtam, hiszen az mindig egyszerűbb.
Ebben a szonettben más a helyzet. Pontosan az, amit észleltél.
Számomra öröm, ha megszólalhatott, mert nem ez az első, amit hasonló indíttatásból írtam. 🙂
Köszönöm, hogy mélyre mentél, hogy hagytad magad. A zárást is tökéletesen értetted.
Nem is tudom, mi lenne velem a szonettek nélkül… :)))
Fegyelmezetté tesznek, finomítanak rajtam, erőteljesen, de lágyan formálnak, én pedig nem ellenkezem. 🙂
Nagy örömmel vettem, amit itt elmondtál. Köszönöm. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Nekem az jutott eszembe a vers olvasása közben és után, hogy vannak az élet múló és vannak az élet örök dolgai. A Te érzésed ott áll az örök dolgok oldalán. Teljesen mindegy mi van, mi lesz.
Szeretettel gratulálok!
Gyömbér
Szia Gyönbér! 🙂
Az élet múló és örök dolgai engem is foglalkoztatnak, éppen ezért írtam ezt a szonettet. Ami elmúlt, azzal már élhetően nem tudok mit kezdeni, de őrzöm minden pillanatát, foggal-körömmel. Hatással van rám, nem enged kiteljesülni. Ez örök (vagy nem). Meg talán az is, amiről a vers szól. Kicsit vitába szállok a "mindegy" miatt. Egyáltalán nem mindegy, sőt!!! Ezért született meg ez a szonett.
Köszi, hogy elolvastad. Azt is, hogy elméláztál rajta. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
A "mindegy"-et arra értettem, hogy teljesen mindegy, mi történik, lesz tavasz, nyár, Hold, Nap, szerelem stb. Ezek örök dolgok akkor is, ha a világ a feje tetejére áll. Legfeljebb kicsit másként érzékeljük, de ez egy másik történet…
Szeretettel: Gyömbér
Szia Gyömbér! 🙂
Most már értelek, igazat is adok, mert ugyan kit érdekel, ha éppen fúj a szél? :)))
A világ meg azért van, hogy a feje tetejére álljon. Na jó, ez nem éppen kifizetődő, de attól még létezik. A fő, hogy a saját fejünk a helyén maradjon, és ez nem is kicsi feladat. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Csodaszép!
Tegnap akartam írni hozzá,de nem jutott idömböl…
élnek a sorok,sírnek a sorok,fájnak a sorok,
reménykednek a sorok…
bennük egy csodát óhajtó lélek!
Nagyon tetszett!
Szeretettel:sailor
Szia sailor! 🙂
Most nem sírtam, hiszen "aranyba hull a tél". A szürke és az arany között történt velem valami, amit próbáltam szonettbe foglalni. Kinek így szólal meg, kinek úgy. A fő, hogy megszólal valahogy, mert ez azt jelenti, hogy akad még olvasó, akit érdekel az, amit papírra firkantok. 🙂
Köszönöm szépen, hogy megküzdöttél kacifántos gondolataimmal. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Élvezet olvasni ezt a szonettedet is. Megérintenek a képei, a dallamossága, az alliterációk, s az utolsó két sor egészen különleges. Szürkén indul, s az első vsz. ennek megfelelően szomorú, de aztán mintha változna a hangulata, mintha valami boldogságérzet sugározna belőle. Öröm olvasni!
Szeretettel: Klári
Szia Klára! 🙂
Elég gyakran fordul elő velem, hogy megbánom nyíltságom. Amikor végre egy határozottat előrelépnék, akkor egy láthatatlan kéz kettővel hátrébb húzza a lábam. Ez már nem zavar, csak szomorkás szonetteket szül. :))) Az is lehet, hogy túl érzékeny vagyok, talán értetlen is.
Örülök, hogy tetszett a vers. Két botladozás közt a szürke arannyá vált, de nem kizárt, hogy írok még feketét is. Sebaj! Az élet ilyen, soha nem lehet tudni, hogy mit tartogat. Engem már nem tud meglepni.
Valóban boldogságérzet sugallta ezt a verset, ellágyultam. 🙂
Köszönöm, hogy itt jártál. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Gratulálok!
Szia alberth! 🙂
Köszönöm szépen. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Gratulálok a szép szonettedhez.
Nekem olyan a szonett írása mint egy matematikai feladat.Jó kikapcsolódást jelent, mert abszolút figyelmet igényel.
A végeredmény pedig szinte meglepetésként hat, mert új dolgokat hoz elő. Napvilágos szeretettel Ági
Szia Ági! 🙂
Szép feladvány, az biztos, de nem matematikai (brrrrr:))), mert akkor egészen biztosan nem találkoztam volna vele. 🙂 Inkább kikapcsolódás, a figyelem elterelése, de összpontosítás is. A végeredmény mindig öröm még akkor is, ha a szonett soha nem készül el, mert mindig akad olyan része, ami gyógyítást igényel. Talán ezért is lettem szerelmes a szonettbe. Szükségem van rá, de neki is rám, hogy élhessen. 🙂
Köszönöm szépen, hogy megosztottad velem gondolataid. 🙂
Szeretettel: Kankalin
… ma, nálad, utoljára…
Remélem, jól érzékelem, sok konkrét érzéshez adód a valódat. Annyira érdekes minden sor, mert az elkötelezettség valami és valaki iránt úgyszintén megállja a helyét. Akárha lehet egy régi gondolat, mit nem hagynak, s Te sem hagysz elveszni, bár csodásan bugyolálod, s a valóság kosarába úgy teszed, hogy bármi kiolvasható belőle. Szerencsés is így, mert ezer gondolatnak lehet a bölcsője, tán meg is ihlet bárkit is, hogy tovább szője, amibe belekezdtél… 🙂
Ringat a szonetted, olyan érzésekhez vezet, miért érdemes itt időzni.
Szeretettel:
Val'
Szia Val! 🙂
Ezt a verset a "szerelem" kategóriába kellett volna tennem, mert teljesen "kinyúltam" születése alatt. Na, majd a következőnél bátrabb leszek. Hagytál itt egy érdekes mondatot: "Ringat a szonetted, olyan érzésekhez vezet, miért érdemes itt időzni."
Muszáj erre reagálnom, mert megfogott. Engem is ringatott, amikor gyöngysor lett a szavakból, érzésekből. Olyan gyöngysor, amire azt fűztem, amiért még érdemes élni. 🙂
Köszönöm, hogy érdemes volt itt időznöd. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Jaj! A szó, hogy "adód", figyelmetlenségből sikerült hosszú magánhangósra. Kéretik figyelembe venni, hogy premier plánban írtam a hozzászólást. Elnézést, hogy ilyen súlyosat vétettem.
:))) Nem szép dolog, hogy az adóhivatalt eszembe juttattad. :DDD Kioltom egy idézettel, ami nagyon kedves számomra, és gondolataid miatt eszembe jutott:
"Nagy bátorság kell ahhoz, hogy egy ember fenntartás nélkül engedje szeretni magát. Bátorság, csaknem hősiesség. A legtöbb ember nem tud szeretetet adni és kapni, mert gyáva és hiú, fél a bukástól. Szégyelli, hogy odaadja, s még sokkal inkább szégyelli, hogy kiadja magát a másiknak, elárulja titkát. Azt a szomorú, emberi titkot, hogy szüksége van gyengédségre, nem tud meglenni nélküle." (Márai Sándor)
Szeretettel: Kankalin
Ahogyan érzed: örök!
Üdvözlettel: eferesz
Szia eferesz! 🙂
Hogy örök? Szeretném hinni. 🙂
Köszönöm, hogy szóltál hozzám.
Szeretettel: Kankalin
Szia!
Nincs mit elemezgetni, agyalni. Gyönyörű versed tele érzelemmel, érzékenységgel, fájdalommal, és vágyakozással. Szeretem ahogyan írsz.
Zoli
Szia prince! 🙂
Ha szereted az írásaim, annak mosolyogva örülök. :))) Valóban belevittem az egész lelkem most is, de ez nem újdonság, hiszen mindig ezt teszem (mindörökké). Amikor ebben a világban már félig-meddig úgyis halott vagyok, a szonettekben próbálok mégis tovább élni, és viszonylag csöndesen. Csupán azért teszem,, mert talán valóban élni akarok,.. 🙂
Ha gyönyörűnek találtad, az azt jelenti, hogy érdemes volt megírnom. Nem fájdalom ez a vers, de valóban vágyakozás. mélység is, amit mindig próbáltam közvetíteni, de ez valamiért mégis különleges.
Úgy vesztem el a sorok között, hogy végre megtaláltam önmagam. Talán ez egyben a vesztem is, de megérte… a szonettekért.
Köszönöm, hogy itt jártál, azt is, hogy gondolkodtattál. 🙂 A legszebbeket kívánom Neked, és nem csak Neked! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Elvarázsoltál gyönyörű szonetteddel.
Kevesebb lennék, ha nem olvastam volna.
Szeretettel: Ica
Szia oroszlán! 🙂
Szeretnék valódi varázsló lenni, de eltűnt a varázspálcám, valahol elveszett. Ha újra megtalálnám, akkor szivárványosra festhetném vele az egész a világot. 🙂 Pálca nélkül is festegetek, szivárványosakat is, meg élhetőeket. Erre tettem fel az egész életem. 🙂
Több lettem én, hogy kevesebb lennél versem által. Akkora erősítést adtál, ami a varázslásban előbbre visz.
Köszönöm szépen. :)))
Szeretettel: Kankalin
Szia!
Gyönyörű sorok! Érzékletes ellentétek, meghittség, szenvedély, hideg, meleg mind megtalálható. Művészien megszerkesztetted.
Szeretettel: Eszti
Szia Eszti! 🙂
Köszönöm szépen. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Nagyon jó téged olvasgatni.
ruca
Szia ruca! 🙂
Szerintem előre is pontosan tudtad, hogy mit válaszolok erre. :)))
Hát ezt:
Nagyon jó nekem, hogy jó olvasni engem 🙂
Mosolygok, és ez jóóó! 🙂
Szer: Kalin
Nem veszett el, mert hála a Jóistennek itt van!
🙂
Üdvözletem!
Szia eferesz! 🙂
Tulajdonképpen én is örülök, hogy nem veszett el annyira, mint ahogy eredetileg gondoltam.
Köszönöm, hogy Te is megtaláltad. 🙂
Szeretettel: Kankalin
"a szólam így örök"…
Szia Steph McCrieff! 🙂
Köszönöm, hogy elolvastad a versem. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Ez valóban mese és álom. Az ember elandalodik rajta, és olvasná még tovább. Jól is jönne most egy kis "versbe vont parázs". De akárhogy is szépítjük, ez most a "szürke tél". Legalább fehér lenne!
Egy egészen prózai kérdés: az elmaradt vesszők, szándékosak, hogy ne bomoljon meg a prozódiai egység? Mert akkor rendben vannak, illetve nincsenek.
Üdv: Kati
Szia Kati! 🙂
Csak most vettem észre, hogy itt jártál.
Örülök, hogy elandalodtál, mert akkor átment a szonett hangulata. 🙂
A vesszőket szándékosan hagytam el, hogy ne akadjon meg a folyamatosság, amikor hangoztatja valaki, például én. 🙂
Egyébként mindig ügyelek a helyesírásra, nagyon fontosnak tartom, de néha megengedem magamnak, hogy a dallam kedvéért picit felhagyjak az elveimmel. Ennél is így történt. Egyébként sokat gondolkodtam rajta, hogy megtegyem-e. A Szonett győzött. 🙂
Köszönöm szépen, hogy elmondtad a véleményedet. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kankalinka!
Hiába minden, de igazság az: a szonettek mindenek előtt állnak.
Igaz, hogy régen már olvastam, de a te szonettjeidet többször is szeretem olvasni!
Ismételten olvasom, s örömmel látom, hogy az írásjelek sehol sem hiányoznak…
Ez pedig az én mániám, mert úgy igazak, szépek a versek, s a szonettek is, ha
azok sehol sem hiányoznak…
Örömmel olvastam el másodszor is.
Ki tudja, lehet, hogy még ezt is megismétlem újra…
Szeretettel: Kata
Szia Kata! 🙂
Megtisztelő, hogy visszatértél ehhez a versemhez. A szonettek nálam is első helyen állnak, de más kötött formákat is kedvelek.
Örülök, hogy tetszett.
Köszönöm szépen, hogy újra szóltál itt.
Jó egészséget kívánok neked! 🙂
Sok szeretettel: Kankalin