Kisujjam adtam egykor én neked, de kezem se volt elég. Mohó heveddel egészemet ragadtad el. Ha egyszer belé felejtkezel tükör-szemembe,…
Böngészés: szonett
A völgy felett homály borong. Egy ének csapongva száll a vaksi, szürke ködben, az égi kékbe vágyna. Szinte röppen kiadni…
A nyári szél a réten átviháncol, a szöszke árvalányhajat befonja. Lefújja bánatod, borúd, s a szomja a Holt-folyó* vizére hozza.…
A régi kertben régi lábnyomokon jár velem a múltnak minden emléke, ábrándozva szélfújta, tűnt lombokon, ahol nyugalmán él bennem a…
Sötét madárcsapat riadva rebben, s a tompa hóba hull a károgásuk. A fák, fehér subába bújva, bábuk a téli maszkabálban.…
Csendek sóhajain mutatod utam, mikor a délután esthomályba vész, lépdelek mint az idő, oly súlytalan. Bennem lüktet a vér, amely…
Csend van körülöttem, mit homály lep el, gondolataimba merülök éppen, most nekem a messzeség is oly közel, ábrándjaim partján a…
Esőcseppek porladnak szét kezemben. A vér befolydogál agyamba épp. A lábaimra kötözvén keresztem, de nem botlom meg soha, semmiképp. Emitt…
A vén folyó mogorva most, haragszik, a partokat harapja zsémbelődve. Egy ágat elsodor a vaksi ködbe, kövekre fut, a csobbanása…
Dalt írunk a csendek árnyain, amit még nem szabdalt el felettünk az idő, felhozva belőlünk szívünk kincseit, melyet megír bennünk…