Böngészés: szonett
Lehet megannyi szép virág a réten, illatozva lenge szellő szárnyain, kevés az, elterelni vágyaim.
Igéző, csacska álmom szertefoszlott. Szívem bolond agyammal elhitette…
A barna este csendesen közelgett, hamar lehűlt a szél, a táj fölött gomolygva gyűlt megannyi szürke felleg, a Hold mögöttük…
A sárga Hold elandalít amint kel, varázsa lágy románcokat terít, a május esti lenge-lágy szelével bebalzsamozza arcom árkait. Virágaimnak illatát…
Mikor indulok hallgatag csendeken a bennem élő sorok költészetén, azok követve mind jönnek énvelem szívembe írt vágyak örök képzetén. Szavakból…
Szavak ébredésén szépül valami olyan mélység, melyben máig felkiált az értelem, amelyet már hallani kell felgyúlva s felnőve ahhoz, mit…
Por fedte utakon bandukol lelkem, a köd bús cseppjei ajkamra hullnak, mélységes fájdalom mar a szívembe, hisz dühös villámok most tornyosulnak.
Hajdani volt szerelmem hűsége, lelkem szomjas vágya a szeretetre, mégis úgy lett álmaimnak vége, hogy egymagamban élek odavetve. Múlt érzéseim,…
Bíbor színével hasadt a hajnal, párát csókolt a füvekre, fákra, ébredezett az utca a zajjal, hosszú éjszakát hagyva hátra. Megvakult,…
Halk akkordok szelíden kergetőznek, elmerengve a múlt országútján. Az emlékfoszlányok oly vakmerőek, ismert dalt pendítve lelked húrján. Elfeledett érzelem táncol…