Ólomsúly nehezedik emlékeim felett.
Űzött a gond sóvár lelkemben,
mennyi is volt, nem is számolom.
Eltűnt a pont és a vessző
telefirkált gondolatom erdejéből.
Itt állok csendesen, valamit őrzök:
Egy szál virág, egy vasárnapi illat,
talán egy réges-rég elmúlt szerelem,
valahol messze, mesze egy morzejel?
Emlékek, remények lassan elpihennek.
Ó sors, ne engedd álmaimat elvetélni,
lobogó lángom viaszba nyomorogni!
Ma csendet úsztat az estéli ima,
a szerelem már nem ragyogtat vissza.
22 hozzászólás
Kedves Ica!
"Ma csendet úsztat….." gyönyörűséges metafora.
A szerelem mindig ragyogtat, ha szép emlék, és miért lenne az?
Szép versedhez szeretettel gratulálok.
Noémi
Kedves Noémi!
Köszönöm a gratulációdat és kedves soraidat. Örülök, hogy itt voltál a versemnél.
Szeretettel: Ica
Kedves Ica !
Gyönyörűen fájdalmas képek egy nagyszerű versben.
Ragyogj még azt kívánom Neked !
Ölelésem: Zsu
Kedves Zsu!
Mindig nagyon örülök neked.
Ölellek: Ica
Kedves oroszlán!
´TELEFIRKÁLT GONDOLATOM ERDEJÉBÖL´
Gratulálok öszinte soraidra!
Szeretettel:sailopr
Köszönöm neked Sailor. Mindig kedves a hozzászólásod nekem.
Sok fájdalom érzik ki versedből, már ahogyan kezded: "Ólomsúly nehezedik emlékeim felett."
Aztán a végére elcsitul: "Ma csendet úsztat az estéli ima".
Nagyszerű ez az alkotásod (is), kedves Ica.
Szeretettel
Ida
Köszönöm kedves Ida!
Általában a fájdalom sok mindent kihoz az emberből, de kezelni kell. ( kellene )
Szeretettel: Ica
Kedves Oroszlán!
Nagyon szép a versed.
Én úgy gondolom, mikor az ember egyedül van, akkor jönnek elő azok az álmok, emlékek, amik nagyon tudnak fájni. Kifelé biztos tudjuk kezelni, mást mutatni, de belül, az más.
Szívesen olvasom a verseidet, nagyon emberi.
Üdv: harcsa
Köszönöm Harcsa, kedves szavaidat.
Sokszor kegyetlen tud lenni az élet, rajtunk kívülálló okokból is. Rossz hasonlat " Teher alatt nő a pálma " :)))
szeretettel üdvözöllek: o
Kedves Ica!
Nekem szomorúságosan fájt amikor olvastam, gondolom Neked is, amikor írtad. Talán ettől ilyen szépséges, lélekfájdítóan szépséges.
Szeretettel:
Millali
Köszönöm együtt érző soraidat kedves Millali.
Szeretettel: Ica
Nagyon-nagyon-nagyon szép.
"valahol messze, mesze egy morzejel?
Emlékek, remények lassan elpihennek."
Ez a két sor különösen megfogott, talán, mert a morzejellel kapcsolatosan saját emlékeim is vannak.
Így még jobban át tudtam élni a versedet.
De valami hihetetlenül szép képeket sorakoztatsz:
"vasárnapi illat"
"lobogó lángom viaszba nyomorogni"
"csendet úsztat az estéli ima"
s gyakorlatilag idézhetném minden sorát.
Gratulálok.
Kedves Andrea!
Végtelenül örülök, hogy ennyire tetszett a versem. Köszönöm!
Szeretettel üdvözöllek: oroszlán
Kedves Oroszlán!
Nagyon szép emlékek amikről írsz.A virág, a vasárnapi illat és mindaz amiről itt megemlékezel, valamikor megtörtént. Jó hogy nem tud elveszni, engedd úszni abban a csendes esti imában, az sem baj ha már nem szerelemként ragyog, a szeretet néha több. Tovább tart, nem lobban el, ezért nagy értékű.Gratulálok a vershez!
szeretettel üdv:Vali
Köszönöm kedves Vali a gratulációd. Nagyon jólesett.
Szeretettel láttalak: oroszlán
kedves oroszlán!
Hát szép megemlékezés… csak ennyi….
Kedves Anikó!
Köszönöm szépen!
Szeretettel: o
már nem tudtam mi hiányzik. szép.
Kedves Andy!
Örülök, hogy itt vagy.
Köszönöm: Ica
Szia oroszlán! 🙂
Összerendezettek a verseid, nekem mindig örömet szereznek. Az emlékeid most én is átélem, és tulajdonképpen azért vagyok lassú a hozzászólásokban, mert amihez írok, azt megélem a saját világom szerint. Néha nem könnyű, mert kerszteződnek az rott és átélt emékek. Tudom, sokan elítélnek ezért, de nem számít. Úgy vagyok itt, mint aki majdnem engedi az álmait elvetélni, aztán jön itt egy megerősítés.
Ezért jó az irodalom. Mindig van támasz. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Drága Kankalin!
Érzékeny lelkünket nagyon sokszor felkavarja egy – egy szó, gondolatsor, vagy megerősít a hitünkben. Sokszor jó elmerülni mások gondolatvilágában. Elmélkedni.
– Az álmainkat soha nem szabad elengedni, mert az tartja bennünk a lelket.
Köszönöm, hogy olvastál.
Szeretettel: oroszlán ( Ica )