Aranyban úszik a nyugati világ,
Bukik a forró nap, a láthatár alá!
Szerelmem ég csak, mi szívemben kélt,
Lelkemben éget, régi jó reményt!
Szeretsz? Kérdem én! Oly jó,
Vagy nekem, s nem vagyok túl mohó!
Csak kérdem én! Szeretsz? Az volna jó!
Nem mondtad soha, mert lenne untató!
Csak érzem, szívedet, benne lelkedet,
Érzem szívedben, az aranyat, a veretlent!
Tiszta az, nem lehet, unciával mérni,
Bízom, hogy tudom, méretlenül kérni!
Szívem lesz a mérleg, ha lelked is adod,
Lelkünk találkozása, ad szívünknek hangot!
Bele hal a lelkünk, szívünk kongásában,
Egyé válunk majd, az élet viharában!
Lelkünk marad, meg csak, a múló világban,
Szerelmünk, mi éltet, az élet viharában!
Látom szemeimmel a lenyugvó napot,
Érzem szívemben, szeretlek nagyon!