Hamvadó fényben fürdik az este,
bíborszíneit a tóra terítette.
A hegyekre kiültek a földi csillagok,
álmos fényük fáradtan ragyog.
Kószáló álmok, karcsú nádasok,
csalódott vágyak, csak hajladozzatok.
Az ijedt éj sötéten, éhesen szétterül,
mint a friss tűnődés a ringó csend körül.
A Hold mosolya aranyló folt a felhők kezén,
nevet az ég, kacagó Holddal a közepén.
Kinevet a Hold, gúnyosan nevet,
csak a sötét magány, ki velem kesereg.
A hűs keblű tájon végigfut a hideg pokol,
arcul csap ostobán, s nevet már minden bokor.
Kószáló vágyak, karcsú nádasok,
csalódott álmok – csak hajladozzatok.
9 hozzászólás
Szép gondolatok, szép képek 🙂 Nagyon tetszett.
Üdv.: Phoenix
Nagyon megfogott, ahogyan a táj képeit párhuzamba állítod az érzéseiddel. Szépek, kifejezőek a vers képei. Gratulálok: Klári
Remekül kombináltad a természettel az érzéseidet. Tetszett, még ha szomorkás a hangulata akkor is.
szeretettel-panka
kedves Ágnes!
elnézést kérek előre is a hasonlatért, de mintha Juhász Gyulát olvastam volna…hangulatában, no meg az utolsó két sor a " A tiszai csönd" andalító ritmusát juttatta eszembe, és ringatott el, az előző, picit hosszú két sor után.
ritkán olvasok én ilyen szép melankóliát, ahol a belső és külső világ ennyire egybetükröződik.
gratulálok. Cal
Kedves Ági! Csodálatos sorok, nagyszerű képek, a hangulata ellenére gyönyörű vers. Csak gratulálni tudok. Szeretettel: Andika
Mindenkinek köszönöm az elismerő szavakat.Igazán örömet szereztetek vele.
Köszönettel: Ágnes
Kedves Ágnes!
Gyönyörű képeket és hasonlatokat használsz versedben.
Üdítő élmény volt számomra olvasni.
Szeretettel: Kata
Kedves Ágnes!
Szép este ez, semmi kétség. Hűs, de melenget.
Üdv,
A.
Kedves Andrea
Köszönöm, hogy írtál.
Szeretettel üdvözöllek.: Ágnes