Ezerszer megérintett a pillanat tiszta örök mondandója
Ezerszer éreztem, szinte hívtak a növények, olts újra
Ezerszer éreztem az este vágy- bódító mámorát
Ezerszer gondolatban éreztem szívem titkos óhaját
Százszor gondoltam a mindenható hatalmára
Százszor szerettem volna szert tenni ennek "ámor"-ára
Százszor elképzeltem, amit nem gondolhat képzelet
Százszor végignéztem ebben mennyi ember elveszett
Tízszer próbáltam újra kezdeni, azt, mit nem én eszeltem ki
Tízszer hívott a völgy a mélybe, örök sötétjébe, a gondba
Tízszer felálltam újra, a reményt ismét magam elé dobva
Tízszer sikerült, ami nem egyszerű talmi holmi
Egyszer próbálok most magamra hatni, valamit létrehozni
Egyszer akarok csak a csúcsra jutni, ott is hozzádbújni
Egyszer jut eszembe, amit akarok tudni, és akarok óvni
Egyszer mondom el Neked, szeretlek Téged, nem tudok többet adni..
SZERETLEK..egyszer, és örökre…ennek mi az ára?
Párnám alatt az ezeregy éjszaka meséinek ..nincsen párja..
6 hozzászólás
Jajj! dinipapa, ha mind ilyen szép,
Olvasni ezezeregy éjszaka se elég…
Csodálatos vers, Dinipapa!
Érdekes, sok mondanivalóval, igazi dinipapás formában.:) Az utolsó két sorért van tán az egész vers, mert az a csúcs, a lényeg. Nagyon tetszik!
Üdv: Colhicum
jaj de szép:)
Tényleg szép vers és valóban az a két utolsó sor mégszebb 🙂
Nagyon szép:) Nagyon szép!:) Nagyon szééép, az örök szerelemed, s a versed is!:)
Gratulálok Dini!:)