magányos hegyoldal
lesi a hajnalt,
füstszerű gyűrűt
rajzol a fény,
fák lábainál levelek
a gyönge talajt,
óvják, mint kályha
tűz melegét,
’hovatűnt’ madárdal,
némán ül az ágon,
a nappalból
időt csen a lét,
kegyelem oltárán
áldoz magányom,
kalandot keres
a messzeség,
de kaland helyett,
elmúlás italából
kortyolgat az esti derengés,
a fáradt táj őszbe bukik,
s merengve borong
tél közeledvén…
14 hozzászólás
Nagyon szépen ott van az az ütemhangsúly! A gondolatok is szépek! 🙂
Üdv: barackvirág
Köszönöm kedves barackvirág:)
Ez nagyon jó!
Gratula!
ui:a 2. versszak nagyon szép hasonlat:)
Köszönöm szépen Félix! Örültem Neked:)
Szia!
Tetszik a versed, rátaláltam az ütemhangsúlyra.
Szeretettel: Rozália
Szia Sleepwell
Én is rátaláltam! Nagyon jó. A számomra legszebb sor "időt csen a lét" 🙂 Ügyes!
Szeretettel: B.
Kellemes, borongós versed nagyon tetszett! Régiessé fűzött hangvétele nem csak az ütem tartásában, a hangulat kiteljesítésében is sokat segített.
aLéb
Nagyon szép, bár kicsit szomorkás hangulatú vers, Tetszik a stílus, a gondolatok… Egyszóval jól sikerült! Üdvözlettel Era
Szia!
A 3. versszak tetszik a legjobban, a " 'hovatűnt' madárdal" megfogott. De az egész nagyon hangulatos.
Üdv, Poppy
Veled voltam, miközben írtad, Édes, SleepWell, ha hiszed, ha nem..
Bandukoltam, a lankákon, nedvesen harmatos fűcsomók, álmodni mennek, a hegyháton,
Kaland az egész, élvezem a hegyek egét, és a mezők füvét.
Én várlak a kandallóm mellé, egy édes esti beszélgetésre, hamvadó farönkök emlékeznek..
Az esténkre…
Ölellek, és gyönyörűt írtál…
Kérsz még valamit?
Hozom…
Kedves Beliliafesz, aléb, scherika, Poppy!:))
nagyon köszönöm szavaitokat, örülök, hogy tetszik Nektek..bár valóban picit borongós…!:)
Drága Dinikém!
hozhatnál még egy finom teát:)) és akkor minden feltétele meg lesz a beszélgetésnek:)
Köszönöm, nagyon jól esnek szavaid:)
Nagyon szép!!!
"elmúlás italából
kortyolgat az esti derengés" ez a kedvenc két sorom.
Örömmel jártam Nálad.
Köszönöm Zsike, kedves vagy, hogy jöttél:)