Csillagok árját vándorok éneke mossa az égbe,
s a göncöl szekerét nótájuk húzza zenitre.
Hallgat a nyáj, gulya fekszik az éjben s hangtalan álma
nem zavar éjjeli baglyot – patkány lesz vacsorája.
Hűs harmatcseppek kelnek ki virágok ölében,
s holdfény játszik a szürke tavak néma vizével.
Fémitató száraz peremén félénk cica ásít,
benne a vad már alkonyat óta az ösztönökért vív.
Lágy denevérszárny lebben e csöndben – éjszaka hangja.
Nyugtalan íve betölti az étert – senki se hallja.
Bundák fénytelen árja emelkedik és merül újra.
Hű lantos kobozában pendül az éjszaka húrja.
9 hozzászólás
Kedves Davey! Ismét szépet írtál, olyan megnyugtató, szép vers! "hangtalan álma" …"félénk cica ásít" …"lágy denevérszárny lebben e csöndben"…"pendül az éjszaka húrja"…érzem a hangulatot, meghitt gondolatok!:) Grat!:)
Szia!
Fantasztikusan jól ábrázolod az estét, nagyon jól átjön a hangulata.
Szeretettel: Rozália
nem rossz, nem rossz, de: "Bundák fénytelen árja emelkedik és merül újra" ez nem illik ide, akárhogy forgatom, és 1 elírás: "ösztönökér"
Köszönöm a kommenteket!
Ki is javítottam a hibát, köszi az észrevételt! Hogy az a sor nem illene oda? Hmm… Talán nem, talán igen. Ki tudja? 🙂
Csupa dallam a versed, nagyon jó hangosan olvasni. És a képeid csodaszépek!
Hogy az a sor nem illene oda? Hmm… Talán észreveszed, talán nem. Ki tudja?
Köszi Colhicum! Időmértékesnek készült (több-kevesebb sikerrel).
Átolvastam párszor és tényleg más az íze annak a sornak, mint a többinek. A gondolatmenetet viszont nem szakítja meg. De talán ha elmondanád a véleményed Pál, hogy mi nem tetszik benne, hozzájárulnál a fejlődésemhez.
🙂 Gondoltam.
Ez a vers így jó, ahogy van! Vannak benne érzések, s gyönyörű képek, s mindezt átadtad Davey nekem…:)