Bolyongó,
fakó képek lebegnek a köd alatt,
mi felszállni már képtelen,
s emlékezetem köpenye marad szép arcok felett,
hol sárba fúlt a részeg múlt…
…megyek egymagam a dérben,
reszketnek gondolataim,
mintha feledtem volna pólyát adni rájuk,
s egy útszélen megállunk,
hogy a feledés lazítson kicsit,
itt a távolodó évek árnyéka tart ,
ha még akar laza védelmet,
hogy aludjak keveset,
s fölébredve talán.
..majd meghaljak.
1 hozzászólás
a gondolatok, amikre elfelejtettünk pólyát adni, ez tetszik.