Te nem jöttél, én vártalak,
gyapjúkarú, vén fák alatt.
Ha suttognál, az volna jó,
míg csöndesen hull rám a hó…
Elmúlt a tél, s még vártalak,
haloványzöld fűzfák alatt.
Pattan a rügy, madár dalol,
s te nélkülem jársz valahol…
Sugárzó nap lágja alatt,
őrült vágyak közt vártalak.
Nyár tüzében felhevülten,
árnyak közé menekültem…
Aranysárga fák levele
hulldogál rőt avarba le.
Szívem dobban újra érted,
könnyek között érkeztél meg…
Sápadt őszi napfény ragyog
szép orcádon…, rabod vagyok.
Nem kérdem én merre jártál,
csak hogy végre rám találtál!
10 hozzászólás
Nagyon mesterien átvezetted az évszakokat! S hogy pont ősszel talált rád, az biztos nem véletlen!
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Kedves Alberth!
Nagyon szép várakozás az évszakok tükrében.
gratulálok, Judit
Kedves Albert!
A "gyapjúkarú vén fák" nekem elvittek mindent. 🙂 Mindig csodaszép képeket használsz a " dalaidban".
Szeretettel: pipacs 🙂
Nagyon jó, mint mindig! Ez is egy szép alkotásod ami tetszik!
Barátsággal panka!
Ó, hát ez gyönyörűséges…
az ilyen versekért járok én ide
gratulálok, kedves Albert
Alberth, megint nagyon szépet írtál! A gyapjúkarú fa érdekes hasonlat, de nekem nem az tetszik, hanem ahogy az évszakok váltakoznak versedben, s mintegy mellékesen beszélsz erről, hiszen a lényeg a kedves várása, a hangulat. Bárhol járt, fő, hogy itt van…
Ez nagyon jó vers, alberth, nekem nagyon tetszett, szépen rímel, ritmusa, képei, vezetése kifogástalan. Nagyon tetszett.
aLéb
Kedves Alberth!
Az egész vers – alberthesen – nagyon jó, tetszenek a kezdő soraid: "Te nem jöttél, én vártalak, gyapjúkarú, vén fák alatt." Válogatottan szép és kifejező szavakat használsz. S örülök, hogy a versen végigvonuló lehangoltság mégis jóra váltott!
Grtulálok!
Szeretettel üdvözöllek: Kata
alberth, ahogy az évszakokat és a szerelem stációit egymás mellé állítod, az mesteri.
/A harmadik versszakban nem lángját szerettél volna írni?/
Mindenkinek szeretettel köszönöm az értékes hozzászólásokat és az olvasást egyaránt.
Szeretettel: Alberth