Kuporgok a fakereszt mellett…
Öntudatlan, s görcsösen kezem
sápadt arcom elé emelem,
felfogni lecsorgó könnyemet.
Vállam megfeszítve, nem mozdul…
Befelé, lelkemben zokogok.
Lassan, mintha fájna, indulok,
templom harangja ha megkondul.
Súlyos a teher, mit cipelek…
Köröttem tücskök ciripelnek.
Isten boldog teremtménye mind,
kinek bú-bajai nincsenek,
tettével elszámolni nem kell,
s nem gyötrik múlt emlékképei.
22 hozzászólás
Kedves Borostyán!
Én most innen, a távolból, képzeletben ragadom meg a válladat, és üzenem Neked, hogy megértem a fájdalmadat… és sajnálom.
Szomorú versed nagyon szép.
Üdv: barackvirág
Szia!
Mélyen átérződik versedből a fájdalom. Kívánom, hogy az idő hozzon enyhülést!
Szeretettel: Rozália
Kedves Barackvirág!
Köszönöm kedvességedet és együtt érzésedet:) Sokat jelent nekem…
Üdv: Borostyán
Kedves Rozália!
Neked is köszönöm:) Jó érzés, hogy vannak az embernek barátai – még ha csak a neten keresztül tudunk is kommunikálni…
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán!
Fájdalmasan szomorú a versed.
Nem tudom, hogy mi a baj, de szívből kívánom, hogy a sebeid hamar gyógyuljanak be.
Mert a vidám írásaid, szép szerelmes verseid hiányoznak, bár tudom, hogy nem lehet mindig olyanokat írni. Most egy kicsit én is szomorú lettem.
Üdv: József
Kedves Margitka!
Tudom, nagyon fáj, amikor "Befelé, lelkemben zokogok", talán jobban, mintha kimutathatná az ember, talán jobb volna. Ismeretlenül is átérzem, hogy valami nagy bánatod lehet. Esti imámban megemlékezem és kérem a Teremtőt, ajon enyhülést nagy fájdalmadban. Szomorú versed nagyon meghatott.
Szeretettel: Kata
Kedves József!
Valóban nem lehet mindig szerelmes verseket írni… De ne aggódj miattam, nincs semmi baj! Csak kint jártam a temetőben, és nem éppen vidám gondolataim támadtak… A szerelmem változatlan kedvesem iránt, s az övé is irántam, csak néha elfogja az embert a szomorúság… Holnap kárpótollak, csak olvasd el a legfrissebb írásomat:))
Üdv: Borostyán
Kedves Kata!
Igen, befelé sírni a legrosszabb… Hálás vagyok a kedvességedért, hogy így ismeretlenül is imádkozol értem:) Én is szoktam, és tudom, hogy Isten megbocsát és megsegít, de néha nehéz… nagyon nehéz… Főleg egy sír mellett…
Szeretettel: Borostyán
Nagyon szép gondolatok, Borostyán, a fájdalom, és a világ sokszor érthetetlen rendje iránti felelősség, amit kiolvastam a soraidból.
aLéb
Ó Borostyán! Milyen szép is volna,
Ha a kereszt mellett ott nőne a rózsa,
Mely megelevenedne, ha Valaki az életvizébe dobja…
Kedves aLéb!
Megtisztelő véleményedet nagyon köszönöm:) Örülök, hogy megértettél!
Üdv: Borostyán
Kedves Dóra!
Sajnos a rózsának sok tövise is van, amellett, hogy gyönyörű virág és finom az illata… Mindazonáltal köszönöm rímbe szedett hsz-edet:)
Üdv: Borostyán
Picit épp a szívemből szóltál, nemrégen álltam Pilisszentkereszten a feszület előtt.
Nem gyötörtek a múlt képei, "akartam", a jövőt, és talán eljön…
És a drága barátom meggyógyul..
Egyébként a "lélek zokogása", már segítség.
Nagy szeretettel: d.p.
Kedves Dinipapa!
A jövőt én is akarom, de néha előjönnek képek a múltból, amik fájnak… A sírás köztudottan gyógyító hatású, akár befelé, akár kifelé könnyezünk:)
Üdv: Borostyán
Amellett, hogy gyönyörű… fájdalmas is egyben.
Pillanatnyi hangulatom olyan, mint a versed hangulata: pontosan
két éve veszítettem el nővéremet. Megértem és átélem a versben leírt
fájdalmadat.
Kedves Zsike!
Szívből sajnálom a nővéredet… Remélem, versemmel nem téptem fel a sebeidet… Én még nyalogatom az enyéimet:)
Üdv: Borostyán
Jó vers. Nehéz vers. Üdv.: Á.E.
——————————–
Ui.: két idézet jutott eszembe:
"Tekintsetek az égi madarakra.. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk?"
"…ti sok verebecskénél drágábbak vagytok."
(Máté ev.)
Kedves Borostyán!
Szonettedbem kellő feszültséget érzek, ami nagyon jó testet ad a műnek. Nagyon tetszik, érdekes erők játszanak versedben.
Gratulálok!
Üdv: Metal Koala
Kedves Emil! Jól érzed, valóban nehéz volt megírni ezt a verset, és nem azért, mert én nem vagyok költő… Sokat jelentenek nekem az idézetek, amiket küldtél, köszönöm szépen!
Üdv: Borostyán
Kedves Attila!
A feszültség bennem volt, amikor írtam, jó, ha ez átjön a versen az olvasóknak is… Bár maga az érzés nem volt éppen felemelő… Köszönöm elismerő szavaidat!
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán nagyon fájdalmas, de szép szonettedhez gratulálok.
Kedves Györgyi!
Köszönöm együttérzésedet:) Rám fér…
Üdv: Borostyán