lángnyelvek vibráló fényei
varázslatot űznek
és tűznek szikrákból tollat
hajam szálai közé
simogat az égő fa
melege végig fut az arcomon
és testem izzó-vörös
színekkel vonja be
mozdulataim
monoton ritmust követnek
feledek
minden betanult szabályt
zsibbadt tudatom
már csak
a révület itatja át
fátyolos csendbe burkol
minden rációt
újjászülető ősi ösztönöm
belülről éget
a feltörő tűzözön
éled valami más
valami igazabb valóság
szívem kapuin fehér fények
törnek át és lassan vonnak
glóriát álmodó létem köré
lelkem lebeg
a földön aléltan heverő
testem felett
sólyomszárnyaim lebbennek
és indulok suhanva
messzi utakra
sorsokat kutatva
vonaglik a test
szárnyal a lélek
feljebb
egyre csak feljebb
a világ tengelyén
csak körbe
körbe
fel
odafenn már várnak
magukhoz ölelnek
rajtam keresztül
népeknek üzennek
százszor átkozott,
áldott és félt Istenek
6 hozzászólás
Ez így egybe nagyon tömény… gyanítom, a központozás hiánya miatt. De mégegyszer, figyelmesebben végigolvasva: nos, gratulálok!
Nekem a sámánok révülése jutott eszembe róla.
Főleg ezek miatt:
“lelkem lebeg
a földön aléltan heverő
testem felett
sólyomszárnyaim lebbennek
és indulok suhanva
messzi utakra”
“rajtam keresztül
népeknek üzennek”
Meg mivel maga a révülés szó is benne van… Remélem, túl nagyot nem tévedtem! 🙂
Az
“éled valami más
valami igazabb valóság”
pedig nagyon nagyon tetszik!
Üdv
Zsázsa
Szép napokat kívánok!
Szervusz Zsázsa!
Egészen pontosan a sámánokról van szó…
Saját szilárd meggyőződésem szerínt őseim kunok voltak és valahol belül a pusztai lovasok hagyományai, érzései bennem élnek. A szabadságvágy, a magányos zárkózottság, a konokság, a csendes keénység, meg ilyenek… 🙂 de mindemellett meglehetősen nyitott vagyok és toleráns… igaz, ez is az igazi nomádok hagyományaihoz tartozik.
A sámán révülése közben felmászik a Világfán és ott az istenek szétszedik és összerakják, miközben persze megkapja a válaszokat is a kérdésekre… igaz ezek a válaszok nem olyan egyértelműek…
Na…ennyit… 🙂
Szeretettel: koma
Itt megtalálsz.
http://www.verselo.gportal.hu
Igen, a Világfa, ez is eszembejutott…”egyre csak feljebb/a világ tengelyén”.
🙂 Apropó, olvastad (olvsata bárki?) Böszörményi Gyula regénysorozatát Gergőről, a sámánról? (G és az álomfogó, G és a bűbájketrec, G és a táltosviadal, ezen kívül még (jó)néhány hasonló világú könyv, amiket sajnos nem ismerek.)
Egyébként most veszem észre, hogy van a versben egy, de csak egyetlen egy vessző. Szándékos?
Üdv
Zsázsa
Szép napokat kívánok!
Szervusz Zsázsa!
Igen… a felgyorsult gondolatot akartam kicsit lefékezni… az előző sorok egyre gyorsabban lüktetnek, egyre emelkednek (legalábbis szándékom szerínt) és itt egy pillanatra meg akartam állítani az olvasót illetve magamat… 🙂
Szeretettel: koma
Itt megtalálsz.
http://www.verselo.gportal.hu
Ez tényleg egy lélek utazás, egy ősi tánc, egy ősi érzés, ami ott lappang bennünk, s talán átéljük, ha elolvassuk…én átéltem,köszönöm!
Szép napokat kívánok!
Szervusz Hayal!
Valahol a génekbe ágyazva, vagy a lelkem mélyén ott vannak az ősök és azok ősei… néha elragadnak, sodornak és néha sikerül erről néhány szót papírra vetni… valahol benned is meg kell legyenek ugyanezek…
Köszönöm!
Üdv: koma
Itt megtalálsz.
http://www.verselo.gportal.hu