Két tőről fakadtunk, s lám, lombjaink
Egymásba nőttek eltéphetetlenül.
Kívül tép a szél, de madárdal szól
Itt mélyen, leges-legbelül.
Ha zúg az erdő, farkasok ha jönnek,
Vagy balta éle csap kérges húsunkba,
Csak összefonjuk erős ágaink,
S nem omlik össze a büszke korona.
Fák vagyunk, barátom, s az égig érünk,
A napot is elérjük, hogyha kell.
Most vihar van. Veszett ma a világ.
De te fa vagy. S a fák sosem adják fel.
10 hozzászólás
“Most vihar van. Veszett ma a világ” Szigorú, mély meghatározása a versnek, de sok az igazság benne. Igen a fák sosem adják fel. Tetszett a rövid, de sokatmondó versed. Gratulálok.
Nagyon szép megszemélyesítése ez a mindenen átívelő összetartozásnak, éljenek a fák 🙂
Üdv! Hanga
Jó, ha van melletted egy ilyen fa. Az utolsó négy sor különösen megfogott. Üdv, Poppy
Mindhármotoknak nagyon köszönöm 🙂
Szia Neti!
Szép, érzelmes sorok!! Nagyszerű elgondolás a fa motívum, egészen egyéni!
A szabadvers-forma pedig remek választás ebben az esetben, mert így a vers gondolatísága sokkal drámaibb.
üdv. leslie
Köszönöm, kedves leslie!
hmm.. 🙂
Nagyon szeretem a fákat…
Akartam már fás-emberes verset írni, van egy-két ötletem.. .de még nem jött ki.
Más lenne a megközelítés, mint a te versedben, de ez is tetszik.
“De te fa vagy. S a fák sosem adják fel.”
Úúúgy van. 🙂
“lombjaink
Egymásba nőttek eltéphetetlenül.” Ez is gyönyörű
Én is több verset írtam a témában, vhogy akaratlanul is beleszövöm több versbe a fákat, a vonatokat és még több ilyen visszatérő dolgot… Talán csak Freud tudná rá a választ, hogy miért 🙂
Nagyon tetszik a versed, egyedül az elsö ket sorban a "tep" ige ismetlodese az, (eltephetetlenül; tep a szel) amit kicserelnek. peldaul: "kint szakit a szel"… Ezt leszamitva, tökeletes, az utolso 2 sor nagyon hatasos! (nincs ekezetem, bocsanat)
H.
Köszönöm szépen az értékelésed,kedves Hayal 🙂