Vers az életünk; rímben,
ha mind elmondhatnánk,
ami szorítja szívünk,
s lelkünk mélyében fáj,
a papír kevés lenne;
ám gyűlnek a sorok,
s bár olykor ellep kétség,
én nem hallgathatok.
Igazságot áhítva,
lázadozva írom
soraim; de míg bírom,
meg nem hunyászkodom.
Fáklya akarnék lenni,
mely szikrát villant fel,
s gondolat-pusztaságba
értelmet hozna el,
hogy eltékozolt elvek
feltündököljenek,
és tudjanak szeretni
ismét az emberek.
Mert ezer év is kevés
volt megtanulni azt,
hogy csupán összefogás
teremt nekünk vigaszt,
túlélést, jobb életet,
tisztességes jövőt;
hogy csendesíteni kell
minden kardcsörtetőt,
ki ádázul felosztja
ezt a népet s hazát
magyarra, s nem magyarra;
és védi igazát
világ s szomszédok ellen.
De hát ki vagyok én?
Ki respektálna engem,
s mit ér egy költemény,
ha igaz is? Lelkesít
vajon egy vers ma még,
mikor hitet, bizalmat,
reményt vesztett már rég
a nép, hogy változások
javára dőlnek el,
hogy évezredes balsors
eltávozik egyszer,
hogy ne sírva vigadjon,
de örömkönnyekkel,
hogy ne görnyedt derékkal;
frissen pattanjon fel.
S költészet hajnala sem
virradhat egyedül.
Figyel és elefántcsont
toronyba menekül,
mert tán cenzúra nincsen,
s tán szólni még szabad,
a félelem kígyói
már elősiklanak.
S ha figyel is Európa,
még oly messze vagyunk…
éretlen gondjainkkal
magunkra maradunk,
ha nem vigyázunk. Ésszel
csak egyet tehetünk;
összefogás és támasz
kell legyen fegyverünk
hogy éljünk és túléljünk,
szebb jövő várjon ránk,
s itt leljen boldogságot
gyermekünk, s unokánk.
22 hozzászólás
Nagyon emberi és igaz elmélkedés, Drága Irénke!
Az összefogásban volt mindig is az erő, jól írod.
Örömmel olvastam hitet adó soraidat!
Ölellek: Lyza
Kedves Lyza, örülök, hogy itt jártál. Köszönöm kedves soraidat!
Csak égjen mindenkiben a fáklyaláng, mint remény, hogy szebb és jobb, igazabb és valóbb dolgokat is megélhetünk mindannyian, s nem csak az utánunk jövő nemzedék!
Szeretettel olvastam soraidat!
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Kedves Fél-X, örültem soraidnak!
Szeretettel Irén
Elgondolkodtató vers. Tetszik.
Szeretettel: Rozália
Kedves Rozália, köszönöm pontjaidat!
Irénke!
Jól tetted, hogy nem hallgattál. Fáklyaként lobogtál. Gratulálok elgondolkodtató versedhez.
Szeretettel üdv:Vali
Kedves Valika, a gondolkodtatás volt a cél, még ha akik ma verset olvasnak, nagyjából elmondható, hogy gondolkoznak is… A következtetés sajnos nem mindig ugyanaz.
Szeretettel Irén
Kedves Irénke!
Sok igazságot rejtettél el versedben; vagy jobban kifjezve találóbb, ha azt írom, hogy kiáltottak a nem zetnek! Nem kell elhallgatni gondolatainkat, fel kell ébreszteni az alvókat, csak úgy tudjuk túlélni balsorsos jelenünket, ha szeretettel összefogunk, a jó mellett kiállunk, s akkor talán nem csak gyermekeink és az unokáink sorsa fordul jobbra, hanem mindenkié.
Versed szép hitvallás hazafias érzésed mellett.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata! Köszönöm szavaidat, én is ebben reménykedem, bár illúzióim sajnos nincsenek. Mégis, az ez évben ránk szakadt katasztrófák is mutatják, hogy az emberekben megvan azért ma is a segíteni akarás, a jó érzés. Reménykedjünk…
Szépen szaladt a vers, komoly, erős igazságokat hozva. Örülök, hogy a költészet felelősségéről, az emberi lét vágyáról olvashattam.
aLéb
Kedves Béla, megtisztelt hozzászólásod, nagyon szépen köszönöm!
Nagyon szép, indulatoktól fűtött, hazafias vers.
Gratulálok, Judit
Kedves Judit, örülök, hogy tetszett, kedves véleményedet köszönöm.
Kedves Irén!
Elgondolkodtató, szép, és igaz.
Gratulálok a vershez: Zagyvapart.
Kedves Zagyvapart! Köszönöm véleményedet és pontjaidat.
Barátsággal Irén
Kedves Irén!
Elgondolkodtató, igaz gondolatú versedhez gratulálok!
Üdv: fátyolfelhő
Nagyon köszönöm, kedves fátyolfelhő!
A címről Reményik Sándor: Fáklya verem előtt c. verse jutott hirtelen eszembe.
A művet elolvasva pedig… a Himnusz-tól kezdve sok-sok búsmagyar vers, mely siratja szomorú sorsunkat, amit mi magunk okozunk "tudatosan" magunknak, nagy balgán.
Egyetlen lehetőség maradt emberi erővel: a saját egyéni életemben ezt a hiábavaló örökséget, ezt a méregfonalat elszakítani. Abbahagyni honfitársaim indulatos, elfogult becsmérlését, amit különben naponta hallok vagy olvasok. Szembe úszni az árral. Hallgatni, és belül sajogni. Hallgatni, és belül jajgatni. Reménykedni egy lehetetlennek látszó változásban. És soha egy rossz szót nem mondani, sőt: nem gondolni a másik ellen. Nehéz feladat, súlyos lecke. De másnak nincs értelme. Ez az egyik értelme az életemnek. És ezt a "harcot" soha sem szabad feladni, mert ez maga a győzelem. Amiért lehet hogy semmiféle elismerés nem jár, de boldog egyedül csakis így lehetek.
Köszönettel és üdvözlettel: Á.E.
Kedves Emil! Jó volt olvasni soraidat. Ha ennyit teszel, már többet tettél, mint nagyszájú hazafiak tömege. És ne feledd, Neked nagy adottságod, hogy versben is képes vagy kifejezni magad. Sokan elismerik törekvésedet, ebben biztos vagyok. Ne hallgass hát. Tedd, amit tehetsz…
Köszönöm értékes hozzászólásodat.
Barátsággal Irén
Bátor és harcos írás ez és haragvó, olyan "érted haragszom, nem ellened" érzelmű.
Sokan már belefáradtak a harcba, vagy sosem akartak, pedig a fáklyát vinni kell, mert különben beköszönt a sötétség.
Igaz, kedves szusi, minden szavad.
Köszönöm, hogy olvastad.