Felhőkarcoló

Veled kezdődött az álmom,
ahogy kábultan bújok lábadhoz,
mámoromban nem jutok át faladon,
betonkeretes ajtód sem találom,
pedig elemészt a hőség az aszfalton.

Koktélban úszva kőtömbbe csobbanok,
mi vagy te, ha nem egy álnok felhőkarcoló?

Lent körbejárhatatlan téglahalom,
fent láthatatlan istenkáromló,
hagynál elveszni, akár egy ívet a rácsos lapon,
kinevetnél, mint fekete lyukat a csillagok,
ha akarsz, lerombolsz, talajba foltozol,
apró hangyaként összemorzsolsz,
de várj…Én látlak, s tudom,
minden éjjel, mikor az eget megkarcolod,
s csúcsoddal a fellegekbe kapaszkodsz,
akkor ott, hol világ peremét meghasítod,
valami buján, s ezüstösen felragyog.