Néztem a felhőket,
Figyeltem játékukat,
Csodáltam formájukat,
Képzeltem mesés dolgokat.
A felhők alakja
változott szüntelen,
s én a mesék világába
csöppentem.
Láttam bárányt
legelni a réten,
hintóban hat lovat,
s tündért, ki a felhőkre
varázsolta álmaimat.
Egyszer csak úgy éreztem,
hogy én is repülök,
S hopp! Már a felhő
szélén csücsülök.
Édes álmomból
felébredtem,
S azon tűnődtem,
a felhők közé én
hogyan kerültem?
5 hozzászólás
Szia!
Ez nagyon aranyos(bár nem tudom ilyen jelzővel lehet e egy verset illetni 😀 )
Szinte látom a felhőket!
ohh, ez téleg nagyon aranyos:)mesebeli:)
Nagyon kedves felhőmese, a felhők ilyen csodálatosak, felrepítenek, mesésen édesek, néha jó ott náluk:) Gratulálok versedhez!:)
Kedves szavaitokat köszönöm!
Jó kis verses mese… mesés vers… gyermekkorunkat idézi…
Üdv.: Á.E.