Van bennem egy termosztát,
mi be van állítva rád.
Rögtön jelez,
ha a gép előtt ülve,
szem elől tévesztlek,
virtuális térbe merülve.
A vágy szava szól,
kezem mozgásba lendül,
szívem zenéje billentyűzeten pendül.
Nem engedi hogy eltűnj életembül.
5 hozzászólás
Szia Ildikó!
Nem teljesen értem, hogy ez most irónia, vagy sem….?
Gratulálok szeretettel: Noémi
Szia Noémi?
Nem tudom!
Egy biztos, nem annak szántam.
Egyszerűen megfogalmaztam az élményemet, ami tudatosult bennem.
Szeretettel:
Ildikó
Kedves Ildike! Ez a valóság. Kódolva vagyunk mindannyian. Jó kis szösszenetnyi sorok. Szeretettel. Éva
érdekes az utolsó rímfaragó megoldás, másrészt szabadvers ; netán virtuális térben mozgunk míg hszeket írva merengünk verseden, tehát mi is 🙂 , ezért tetszett
Köszönöm Miki!
Elnézést hogy így megkésve!
Szeretettel:
Ildikó